Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)

2012 / 1-2. szám - Tverdota György: A József Attila - életrajz időszerűsége

26

Új Dunatáj • 2012.1-2. szám

kitaposom a beledet / lassan járj tovább érsz”, stb., stb. A nyelvi tabu áthágása léptennyomon, obszcén mondókák, durvaságok, fenyegetések. Mindezt nem a gyerekszoba szőnyegén véste emlékezetében a kis József Attila.

A mosónő anya iszonyatos erőfeszítéseket tett azért, hogy gyermekeit megóvja a zülléstől, hogy ambíciót, felemelkedési vágyat plántáljon beléjük. Ha a gyerekek otthon, elfeledkezve magukról az utca kifejezéseit használták, anyjuk jól elverte őket. Az anyai ambíció először a legidősebb nővérben csírázott ki. Jolán szép lány volt, és a ferencvárosi proli közegből való kiemelkedés érdekében kevés gátlással, érzelgősség nélkül ezt a női szépséget használta föl: „Egy nagynevű orvosprofeszszorunk titkárnője lettem havi száztíz korona fizetéssel. Attila öt elemit végzett, amikor elhatároztuk, hogy tovább tanul. Az Üllői úti polgári iskolába járt három éven keresztül. O is ugyanolyan nehézségekkel küszködött iskolás évei alatt, mint én. Könyve sohasem volt. A leckét csak úgy tudta megtanulni, hogy a szünetekben átolvasta padtársa könyvéből.

Nevetségesnek tűnik ma már előttem, hogy akkor mennyire megilletődve és meghökkenve jártam-keltem abban a világban, ahol nappalaimat töltöttem. Félszegen figyeltem-lestem a józsefvárosi etikett szabályait, és igyekeztem ezeket meghonosítani szűk családi körben is. Tizenhat éves voltam, amikor először vásároltam fogkefét, egyetlen darabot az egész család számára. Igyekeztem a testvéri szeretet szótárából a „hülye”, „marha” szavakat kitörölni. Attila úgy fogadta ezeket az újításokat, mint egy új játék szabályait. Megállapodtunk egymással abban, hogy ha hazajövök, „kezet csókol” mint egy „hölgynek”. A vacsorára terített asztal körül úgy ültünk és olyan „finom társalgást” folytattunk, hogy hasát fogta volna nevettében, aki hallja.” Szóval a dolog úgy kezdődött, hogy Jolán elleste a dzsentrit mímelő kispolgári életvitel szabályait. Józsefék elkezdték tisztítani a fogukat, és tisztítani a nyelvüket is, azaz emeltebb stílben beszélni, mint az őket körülvevő társadalmi közeg.

A nővér kiemelkedése révén megcsillant a remény arra, hogy az a folyamat, amelyről Móricz beszélt, az apa nélkül maradt József családban is lezajlik: „a szemünk láttára az egész mély népréteg, a földmunkás, a városi proletár, az ezeréves cseléd és a napok nyomorult robotosa, mintha szent láz lepte volna meg, most egyszerre gyermekeit föl akarja emelni egy szerinte jobb, emberibb nívóra s örökre el akarja hagyni őseinek tanyáját”. Ez a folyamat azonban lassúbb, hosszabb, akadályokkal tarkítottabb, mint gondolnánk. Korlátja a nyomasztó szegénység volt. Hogy a költő sorsában a fordulat ténylegesen bekövetkezzék, ahhoz édesanyjának fiatalon rákban el kellett pusztulnia. Ez volt az ára annak, hogy az időközben egy