Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)

2012 / 1-2. szám - Tverdota György: A József Attila - életrajz időszerűsége

24

Új Dunatáj »2012.1-2. szám

Móricz Zsigmond Vár ostrom című, és A nép kultúrát akar alcímű cikkére, amely a Pesti Napló egyik 1938 februári számában jelent meg, s amely a Szép Szó zeneakadémiai József Attila emlékestjén elhangzott előadás szövege, amely a költőről írott egyik leglényeglátóbb elemzés. Korunkban - mondja Móricz - új rétegek lépnek fel kultúraalkotóként, amelyeknek eleddig nem volt közük a magas kultúrához. „Mit jelent az, - teszi föl a kérdést - hogy a szemünk láttára az egész mély népréteg, a földmunkás, a városi proletár, az ezeréves cseléd és a napok nyomorult robotosa, mintha szent láz lepte volna meg, most egyszerre gyermekeit föl akarja emelni egy szerinte jobb, emberibb nívóra s örökre el akarja hagyni őseinek tanyáját, mely szemében már lenézett, megvetett és kietlen kínzóhelynek látszik.”

József Attilát Móricz e mély népréteg gyermekének látja. Anyai ágon szabadszállási földmunkások leszármazottja, anyja révén cseléd fia, apai részről egy szappangyári munkás sarja. Ráadásul korán elvesztette szüleit. Ocsödi lelencként még Árvácska sorsáról, az állami gondozásról is szerzett tapasztalatokat. „Kérlek, Zsiga bátyám, hát ez az én életem... Ez az én bajom, hogy ez az életem... én csibe vagyok: apátián, anyátlan árva, ebből a mélységből származom” - emlékezik Móricz egy másik írásában a költő szavaira, amelyeket egyik beszélgetésük alkalmából jegyzett meg. „Az ucca és a föld fia vagyok” - olvassuk egyik korai önmeghatározását. „József Attila bizalmas perceiben megvallotta barátai előtt, dicsekedve a társadalmi bélyeggel, hogy ő proletár gyermek.” - folytatja Móricz a Várostromban., s hozzáteszi: „Nos, a mai társadalmi életnek ez a legfőbb karaktervonása, hogy a proletariátus is hozzáfogott nagy költőket szülni. Ez eddig nem volt s nem lehetett. Költőket régen az arisztokrácia adott. A múlt században már tipikus volt, hogy a törpebirtokos, kisiparos rend termette. Csokonai borbély fia volt. Petőfi mészárosé, Arany öreg vak kisgazda tizenharmadik gyermeke, Vajda János erdészé, Tompa Mihály csizmadiáé. De a városi proletariátus, azt hiszem, József Attilával küldte be az első költőt az irodalomtörténetbe.” Móricz talán kissé leegyszerűsít, igazságtalan, például Kassákkal, aki ugyan, mint egy patikus segéd fia szintén jobb származású, de ifjúkori választása folytán vasmunkásként indul, s a gyárból tör be az irodalomba.

De a lényegben igaza van. Folytatom az idézését: „Megmozdult a föld. Tízezer éven át mint fekete sár feküdt, lenyomva s összepréselve az az elem, melyet ma proletariátusnak nevezünk. Eddig is tele volt zseni-csírákkal, de azok kivétel nélkül mind elhaltak, mielőtt felvirágozhattak volna. Ha csak át nem ültette őket a sors a magasabban fekvő ágyakba, ahonnan kinőve a magasabban fekvő rétegek értékévé váltak. De József Attilában küzdött az ősiség s már a mai szellemiséggel találkozva, benne maradt a gyermeki múlt a férfikorig s költészete alapjában véve a proletariá