Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Tóth Csilla: Márai Sándor: Bolhapiac

82

Új Dunatáj • 2011. július

panoptikumban a nézők önmagukat láthatják: A kokainárus, Az ember, akit elütött egy autó, A pénztáros, Afiatal lány, A szép pap, A cocotte, A szent, A geográfus, s A gyermek, Az akasztott -sorban egymás után. Az akasztott csak a Kassai Naplóban olvasható, 1928-ban az Újság Vasárnapjában Márai már nem közölte. A vers témája a nézőpontok átfordíthatósága, s így az alkotói módszert engedte volna láttatni, elhagyása kapcsolatba hozható a rejtőzködés-lelepleződés játéka jegyében folytatott tudatos írói imázsépítéssel. Amiben persze lényegesen különbözik a két panoptikum , a Külvárosi panoptikum és a Bolhapiac panoptikuma az a pátosz megléte illetve hiánya. A fiatal, bevallottan az expresszionizmus és a Neue Sachlichkeit hatása alatt álló, versírással próbálkozó szerzőtől semmi sem állt távolabb, mint a Bolhapiacban később megnyilvánuló önirónia, humor és a játék.

A Pantheon kiadásban az illusztrációk révén felerősödik ez a panoptikum-jelleg. A túlnyomórészt karikatúraszerű grafikák középpontjában majdnem mindig egy -egy emberalak áll. Székely-Kovács Olga rajzai a figura megítélését, az elbeszélői állásfoglalást fejezik ki, ami szinte kivétel nélkül szatirikus. Agigerli című írás esetében a figura túlzottan hosszú karjai és kéztartása a a folytonos eleganciára törekvést, Az élvező esetében a gondterhelt arc a hivatásszerű élvezet kudarcát, s a helyébe lépő spontán boldogságérzet feletti aggodalmat fejezik ki. Lényeges, hogy a képeken sok esetben látható egy szemlélő is, aki a megjelenített alakot figyeli, ez lehet egy szereplő, de helyettesítheti egy tükör is, mint például a már említetté élvező című novella esetében. A legérdekesebb, amikor a kabátban-keménykalapban ábrázolt elbeszélő jelenik meg a szemlélő szerepében (Őszi uszoda, Húsmérgezés, Szerelmesek, Az ember) Ezt a szemlélődő-megfigyelő elbeszélői pozíciót azonban ugyanígy a távolságtartás és az önirónia jellemzi. A legjobb példa erre a Pantheon-kiadás címlapja, ahol egy keménykalapot, kabátot viselő, ablak alatt elhaladó alakra a cselédlány éppen kirázza a porrongyot. Az új, illusztrációkat nélkülöző kiadásban az elbeszélő önironikus szerepeltetése, az ábrázolt alakok látni-és megbámulni való látványosságokként, viaszbábukként való megjelenítése bizonyos mértékben csorbát szenved, a szöveg és kép játéka teljesen elsikkad. A vizuális elemek hiányában semmi sem marad, ami közvetlenül felhívná a figyelmet a szöveg vizualitás felé irányuló transzgressziójára.

A Bolhapiac az 1934-es június eleji könyvnap favoritjaként s egyben legnagyobb üzleti sikereként értékelt Egy polgár vallomásai első kötete után jelent meg, november elején.A két kötet recepciója csaknem párhuzamosan folyt. A recenzensek általában hajlamosak voltak a polgárság beérkezett írójának műve fényében értelmezni a novelláskötetet is, ennélfogva összességében a társadalomkritikai olvasat győzedelmeskedett. A baloldali sajtótermékek kritikusai egy hanyatló osztály „polgári arcképgyűjteményeként” (Kázmér Ernő, Kalangya) erőteljes társadalomkritikaként, a magyarság sorskérdései felől értelmezték a kötetet (Barabás Gyula, Népszava; Fejtő Ferenc, Szocializmus;