Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Tóth Csilla: Márai Sándor: Bolhapiac
Márai Sándor BOLHAPIAC Tárcanovellák A Helikon kiadó Márai életműsorozatában első alkalommal jelenik meg a Bolhapiac című kötet. A könyv a Pantheon 1934-es kiadásán alapul, melyet eredetileg Székely- Kovács Olga illusztrációi díszítettek, ezek azonban - akárcsak Fejtő Ferenc Érzelmes utazásinak 2008-as újrakiadása esetében is- az új kiadásból kimaradtak.A hiány nemcsak képzőművészeti szempontból sajnálatos, a szöveg is megsínyli, mely az illusztrációk nélkül bizonyos értelemben csonkultnak is tekinthető. Márai Bolhapiac című kötetét több szempontból is a transzgresszió eljárásai uralják. Mint a kötet eredeti, 1934-es kiadásának alcíme (Elbeszélések, tárcák) illetve a Helikon jelen kiadványán feltüntetett alcíme (Tárcanovellák) a magas és szórakoztató irodalom, illetve a szépirodalom és publicisztika közé helyezi a kötetet; ugyanakkor az 1934-es eredeti kiadvány felhívja a figyelmet a közreadott szövegek és a vizuális művészetek közti lényegi rokonságra, a novellák képszerűségére. A Bolhapiac című kötet egyeneden és bizonytalan műfajú szövegei ugyanis eltávolodnak a novella tradicionális gyökereitől, a narrációt és a hagyományos értelemben vett cselekményt egy-egy jellegzetes alak megrajzolásával helyettesítik. A kötet egésze tulajdonképpen egy panoptikum-ahogyan ezt Fejtő Ferenci területenkívüli író címmel írott kritikájában (Szocializmus, 1935. 2. sz. 92-93) megjegyezte - melyek a homo urbánust különböző változataiban tárják a az olvasó elé: „Latin panoptikum volt ez itt, ahol a pontosságnak és tárgyilagosságnak azzal a csaknem kegyetlen örömével mutatták be az embert és alkatrészeit, mely a latin fajtát jellemzik.” (Az ember) Az idézett részlet a kötet egészére utaló mise en abyme. A panoptikum témája nem először tűnik fel az életműben. A Külvárosi panoptikum című versciklus, melyet Márai nem vett fel egyetlen verseskötetébe sem, kétszer jelent meg a sajtóban: először 1922-ben a Kassai Naplóban, majd hat évvel később Az Újság Vasárnapjában. Kötetben először csak az Összegyűjtött versek (Helikon, 2002 ) című kiadványban jelent meg a kiadadan versek között. A Külvárosi panoptikum- hasonlóképpen a Bolhapiac legtöbb darabjához- a külváros lakóit, s lecsúszott, kétes egzisztenciájú alakjait jeleníti meg. Szerkesztési elve-akárcsak a novellásköteté- a parataxus, így fragmentált, mozaikszerű elrendezés jön létre. A kikiáltó szólama után sorban jönnek a panoptikum viaszbábui. Ám ezek nem „az utca múzeumának” szokásos figurái, nem híres királyok, politikusok vagy hírhedett bűnözők. A nézőpont megfordul, a külvárosi
