Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Boruzs Katalin - Szabó Géza: A limes úttal párhuzamosan futó sáncrendszer nyomai Pannóniában
80 Új Dunatáj • 2011. július rendszer részei lennének. Azonban az utak késői kövezése miatt ez még önmagában nem kizáró ok, s a településszerkezet változásait is figyelembe véve teljesen logikus, ha az egyébként útnak is alkalmas, középső császárkorra már eredeti funkcióját vesztett, a parthoz közelebb futó sánctöltést burkolták le a későbbi időkben. A sóderes, köves áttöltésekkel, árkokkal párhuzamosan, mintegy 2-400 m távolságban futó sáncrendszer vonalát a kutatástörtént során először Tolnában sikerült kilométereken át rögzíteni, s más területeken is megfigyelni. Az új megfigyelések alapján feltételezhető, hogy Pannónia határán a továbbiakban Hadrianus korától legfeljebb a középső császárkorig számolhatunk a limes úttal a folyam felőli oldalon párhuzamosan futó sánccal és az ahhoz tartozó védművek (árkok, fa őrtornyok) rendszerével is. Az eddigi feltárásaink leletanyagának már vázlatos áttekintése is jól jelzi, hogy a római határvédelem egy térben és időben folyamatosan változó rendszer, amelynek egyes elemeinek alakulását az adott kor harcászati, stratégiai gyakorlata formálja. Pannóniában a korai időszakban a gyalogos harcmodorra alapozott harcászati taktika részeként inkább a limes szerkezeti elemei figyelhetők meg. A gyalogság jelentőségének csökkenésével párhuzamosan több hadseregreform eredményeként a 4. században pedig már a támadók harcmodorának változásaihoz alkalmazkodva a folyamig előretolt védelmi rendszer az íjászok és a lovasság valamint a flotta megnövekedett súlya mellett a ripa elemei válnak meghatározóvá. E folyamat részeként a világörökségi helyszínként való bemutatásra - különösen egyes szakaszok helyreállításával, esetleg teljes vonalának növényzettel való jelzésével - kiválóan alkalmas lehet a Szekszárd-Báta között a most megfigyelt, a főutakról szabad szemmel is jól látható egykori limes út és a vele párhuzamosan futó sáncrendszer.
