Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Boruzs Katalin - Szabó Géza: A limes úttal párhuzamosan futó sáncrendszer nyomai Pannóniában
74 Új Dunatáj • 2011. július száz kisebb erődítmény, közel félezer kilométer út- és sáncrendszer adatait kell feldolgozni a jelölés munkái során. A Római Birodalom egykori határához tartozó, még fellelhető épített emlékek felmérése után a szakemberek az érintett települések bevonásával bemutathatósági- és megvalósítási tervet készítenek annak megvilágítására, hogy a magyarországi egykori határszakasz miként tud csatlakozni a nemzetközi együttműködési tervek szerint a későbbiekben a teljes római határt bemutató közös világörökséghez. A nagyszabású vállalkozás sikeréhez elengedhetetlen a témakörhöz kapcsolódó minden eddigi adat, ismeret összegyűjtése, áttekintése, esetenként újraértékelése. Az utóbbi évtizedekben a magyarországi Duna-szakasz középső részén a római határerődítés különböző időszakaihoz tartozó megfigyeléseket kiegészítve a műholdas felvételeken jól kirajzolódó egykori utak, sáncok hálózatának terepen is megfigyelt adataival a korábbi ismereteinktől jelentősen eltérő, de harcászati szempontból sokkal logikusabb és differenciáltabb kép kezd kirajzolódni. A pannóniai limes kutatás egyik alaptétele volt, hogy a folyóparton, mint természetes védővonalon, minden nagyobb, mesterséges erődítmény építése felesleges. Erre csak az elmúl évek megfigyelései cáfoltak rá. Egyrészt kiderült, hogy a római limes út jelentős részben másutt futott, mint azt korábban feltételezték. Sok helyen a légi fotók alapján feltételezett nyomvonalon a terepen csak a középkori út, vagy egy beszántott földesút nyoma került elő. Tolna megyében a 6-os, 56-os út rekonstrukciójához illetve egyéb közműberuházásokhoz kapcsolódó leletmentések során számos helyen ásatási körülmények között is sikerült pontosítani a tényleges nyomvonalat. Másrészt kiderült az is, hogy a római főút keleti oldalán mintegy kétszáz méter távolságban az úttal közel párhuzamosan fut egy nyílegyenes szakaszokból álló, feltehetően az 1-2. században használt sáncrendszer, amely a műholdas felvételeken a pannóniai határszakasz mentén kisebb-nagyobb megszakításokkal követhető. Az már ma is látható, hogy az út és a sánc mellett egyaránt megfigyelhető erődítésnyomok legalább két időszakhoz köthetők, de egyelőre a korhatározó leletanyagok hiánya miatt még nem állapítható meg a két rendszer közötti kapcsolat. Adatok hiányában ugyancsak sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehet, hogy esetleg a korai időszakban meglévő sáncrendszer védelmi vonalát később előretolva a folyópartig, mintegy a mélységi védelem részeként válik szükségessé a fő közlekedési út megerősítése őr- és jelzőtornyokkal. Ela a pannóniai határvédelem különböző időszakai harcászati rendszereinek egyes elemeit szétválasztjuk, akkor látható, hogy a korai időszakban a határvédelem eszközei (az árkokkal kísért limes út, a vele párhuzamosan futó, fa őrtornyok sorával erősített sáncrendszer) tipikusan azok a szerkezeti elemek, melyek a szárazföldi lineáris határvédelmet jelentik. A közeli folyam, a Duna ekkor elsősorban még csak mint a vízi szállítás - nem lebecsülendő fontosságú - eszköze jött számításba. Ez alapvetően csak a késő római korban
