Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Jánosi Zoltán: Platón a középcsatár!

Mártonfai Dénes Új élet (Zinger tanya)

amit az ekként saját magát is kicselező költő-játékos így tesz fel: „Mi lesz benne, ha szinte semmi sem?” Ez pedig nem más, mint a vers alapkérdése, amit persze a nézőtér posztmodern oldalának a játékterepet reflektorozó megvilágítása hitelesít. Hiszen a szerző szándéka szerint valóban nincsen benne semmi komoly, csupán személyes találkozások emléke, irodalmi élmények és allúziók. Olyan helyzetrögzítés marad tehát az olvasmány végén, amely a költőnagysághoz kapcsolódás tényén kívül alig közöl valamit, ám azt - el kell ismerni - nagy műveltséganyaggal és elegánsan teszi. Az irodalmi edző itt olyan csatárjátékot mutat be, amely nagyon fortélyosan indul, bolonddá teszi az ellenfelet, ám végül gól helyett tudatosan az üres kapu mellé lő.

Már a cselezések folyamában is erre a célra utaló gesztus az, hogy olykor (a csavart labdákra emlékeztető) tudatos képzavarokat épít be a versébe a költő. Vas István zárt stíluseszménye, fegyelme, összerendezett tömörsége és képi formálásának klasszikus ereje erősödik fel váratlanul és kivételesen ebben a kontrasztban. S mintha Turczi István éppen erre az értéktartományra akarna rámutatni írói módszerével. A különböző ízlésirányok, izmusok és a posztmodern mezsgyéjén felállított (kijelölt) futballpálya