Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Fried István: Töredék? Verskezdemény? Vázlat?
Fried István TÖREDÉK? VERSKEZDEMÉNY? VÁZLAT? (Jegyzetek néhány „hátrahagyott”Babits-szöveghez) A magyar irodalom történetében viszonylag kevés (legalábbis ami a XVIII-XIX. századot illeti) az a fajta „poeticitás”, amelynek jelentőségét a töredékké tervezés, a szándékolt abbahagyás jellemzi. A költői hagyatékokban maradt, befejezetlen, abbamaradt szövegek viszonylag jelentékeny száma ellenére sem a korai német romantika töredék-poétikájának visszhangja hallható ki; többnyire külső körülmények, netán a befejezhetedenség tudatának átérzése az oka annak, hogy Vörösmartynál vagy Aranynál lépten-nyomon vázlatokba, vers- és elbeszélő költemény-tervekbe ütközünk, amelyek egyike-másika értelmezhető úgy is, mint a romantikus poétika továbbéltetésének műfaji megvalósulása, és ebben az értelmezésben - szembeszegülve a külső körülményekből következtethető életrajzisággal - egy műfaj adaptálásának, áthasonított változatának szép példájára bukkanhatunk. A XX. század magyar költői értekező prózájukkal, fordításaikkal (és nem utolsósorban a versekbe rejtett, versek révén kinyilvánított költészetfelfogásukkal) egyszerre kortársai a korszerű európai, világirodalmi mozgásoknak, így többek között egy újra-értett romantikából következő „romantikátlanításnak”, és nyúlnak vissza magyar irodalmi örökségükhöz, illetőleg reagálnak olyan magyar kezdeményekre, amelyek akár egy vitahelyzet létesülését is elősegíthetik. Ebből a szempontból nincsen tanulság nélkül, ha egy újabb Babits-,.összest” lapozunk föl,1 s a Töredékekbe sorolt, kevésbé ismert-elemzett szövegek közül néhányat elolvasunk, az eddigieknél figyelmesebben. Már csak azért is, mivel a Töredék eléggé általánosító, ezért nem bizonyosan teljesen pontos megnevezése azoknak a szövegeknek, amelyek között jegyzet, ötlet, íráspróba, terv, vázlat, szösszenet stb. egyként föllelhető. Műfajilag egészen nem választhatók szét az olykor mégis különnemű szövegdarabok, majdnem mindegyikük több kategóriába sorolható. Viszonylag kevés, vagy talán egyikük sem, felel meg a német koraromantika műfajelképzelésének, s talán nem csupán azért, mert Babits világirodalom-felfogásában, poétikájában nemigen látjuk nyomát Novalis vagy a Schlegelek „gondolatiság”-ának, mítosz-értelmezése is másfelé látszik irányítani, arról nem is szólva, hogy a Töredékek között akad olyan, amely önmagában-önmagáért helyt áll; nem annyira költészeti jelentősége miatt, hanem a befejezettséget megkísérelve elhitetni, más meg egy ödet próbája, amelyből talán azért nem lett vers, mert az ödet ezzel a lejegyzéssel kifulladt, nem volt továbbgondolható, verssé építhető. Egy példát hoznék a fentiek szemléltetésére, előbb a szöveget, aztán némi (feltételezést inkább, mint) magyarázatot:
