Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Pomogáts Béla: Arcképek az erdélyi irodalomból

Pomogáts Béla • Arcképek az erdélyi irodalomból

37

érzett és vállalt hűség. A „szülőföld” fogalmán természetesen nem csupán tájat és természetet kell értenünk, hanem emberi közösséget, kultúrát és történelmi hagyományt. Ahogy a költő egy nevezetessé vált nyilatkozatában olvasható: „A szülőföld szerintem nem földrajzi, hanem magatartás és közösségi viszonyulást meghatározó fogalom”14 Ennek a személyes értelmű meghatározásnak a jegyében beszélt udvarhelyszéki szülőföldjéről, de Marosvásárhelyről és Kolozsvárról: egész Erdélyről, amely (számos nemzedéktársához hasonlóan) az ő számára is inkább „lelki”, mintsem földrajzi fogalom. A régi erdélyi utazókhoz hasonlóan ő is hangot adott annak a meggyőződésének, hogy az ember igen sokat tanulhat idegen országokban, otthonosságát és tennivalóit azonban csakis szülőföldjén találhatja meg. (Előtte a Bécsben járt Kányádi Sándor vagy a Perzsiába eljutó Sütő András adott hangot ennek a meggyőződésnek.)

Ennek a hűségnek magasrendű erkölcsi értéke van, minthogy köznapi áldozatokkal, gyötrelmes emberi tapasztalatokkal jár együtt. Farkas Árpádnak súlyos közösségi gondokkal kellett számot vetnie, nemcsak a költészet ünnepi magaslatán, hanem a maga újságírói munkája során, mondhatnám így: polgári életében is. Személyes erőt mégis ebből a szüntelenül próbára tett hűségből merített, erről tett költői vallomást sokat idézett, pódiumon is gyakran felhangzó Avaron című versében, amely ugyanazzal az erkölcsi komolysággal fejezte ki az erdélyi magyarság tapasztalatait, mint Áprily Lajos, Reményik Sándor vagy Tompa László költészetet két emberöltővel ezelőtt:

Orra bukva az avaron, és menni tovább mégis, ébreszteni a nagyra nőtt, de alvó jegenyét is, nem hagyni, hogy a fenyvesek zöld tűkkel beférceljék mindazt, mi mítosztalan már, de lelkiismeret még - Orra bukva az avaron, a veszélyt megkeresni, derékig csonterdőben is csak menni, egyre menni, mint kire országló erőt s egy ilyen földet szabtak, hogy óvja lélegzetenként e keserves hatalmat!