Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Pomogáts Béla: Arcképek az erdélyi irodalomból
Pomogáts Béla • Arcképek az erdélyi irodalomból 33 [...] az epikának kiiktathatatlan közege. Szubjektum és objektum »egymásban léte« az epikában lehetetlen; különállásuk látszólag tárgyi különállás, egybemoshatatlan kontúrok élessége, ám e tárgyi különállás kettejük más-más időbeliségének következménye is. Nos, Király László regényében éppen a fenti lírai nézőpont epikus próbája az izgalmas. A regény időviszonyaiba illesztve elveszti önállóságát, a személyiség múltjába és jövőjébe épül mint emlék és vágy. Az epika ősi, Odüsszeia-beli képlete ez; az otthon emléke teszi keserűvé az otthontalanságot”.10 Király László regényét - éppen ezeknek a prózapoétikai jellegzetességeknek a következtében - igen nagyra értékelte az irodalomkritika, Láng Gusztáv például a Kék farkasok nyomán helyezte el a Forrás „második” írónemzedékét az 1945 utáni erdélyi irodalom történetében: „annyit megkockáztathatok, hogy ha ennek a nemzedéknek a regényírása csakugyan annyira saját szemlélettel lép majd irodalmunkba, mint annak a Gondos atyafisággA, a Zokogó majommal és az Anyám könnyű álmot ígérrcl mérhető vonulata, e szemlélet alapjait a Kék farkasok szerzője rakta le.” 11 Hasonlóképpen kaptak kitüntetett figyelmet az író más elbeszélő művei, így A Santa Maria makettje (1970), Fény hull az arcodra, édesem (1981) és Az örök hó határa (2001) című novelláskötetek, valamint prózai írásainak gyűjteménye: a Madarak árnyéka (2003). Elbeszéléseiben (költészetéhez hasonlóan) a köznapi valóságban szerzett tapasztalatok bemutatására, egyszersmind értelmezésére törekedett, teret adott a korszerű epika értelmező vagy éppen jelképeket alkotó készségének, de nem szakadt el a valóságábrázolástól. Nem a szenvtelenség, inkább az együttérzés tükrében mutatta be nem egyszer kallódó, szerencsétlen, emberalakjait. Szépirodalmi művein kívül is meghatározó szerepet töltött be az irodalmi kultúrában Eugen Jebeleanu, Geo Bogza, Cézár Baltag verseinek fordításával, orosz, lengyel, bolgár és francia költői tolmácsolásával. Bólyák (Utunk Évkönyv 1984) című terjedelmesebb esszésorozatában a modern költészet nagy egyéniségeit mutatta be. Farkas Árpád A mögöttünk álló több mint félévszázad magyar költészetének van egy meghatározó vonulata, ez a népi kultúra örökségének, különösen a balladaköltészetnek a poétikájától halad a modern líra drámai, általában tragikus látás- és kifejezésmódja felé. Jelen van a teljes nemzeti irodalomban, például a magyarországi Nagy László, Csoóri Sándor, Ágh István, a felvidéki Tőzsér Árpád és Gál Sándor, a kárpátaljai Kovács Vilmos - és az erdélyi Farkas Árpád, Magyari Lajos, Ferenczes István verseiben. Ez a tragikus látásmód
