Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Pomogáts Béla: Arcképek az erdélyi irodalomból
Pomogáts Béla • Arcképek az erdélyi irodalomból 31 stílus, a hang idézte fel a költő-elődöket {Ady, J. A. játékai). A poétikai változatosságnak, a különféle stiláris színeknek a költői személyiség minél gazdagabb kiteljesítésében, egyszersmind a nyelv kifejező erejének gondozásában van szerepe. Ez a költői kiteljesedés a külső forma tekintetében szerfölött nagy változatosságot mutatott: az erdélyi balladák hagyománya, a régi magyar költészetből ismerős ráolvasások, bájolók, a népköltészetben nagy szerepet játszó mondókák, kiszámolósok formanyelve éppúgy elsimult benne, mint az avantgárd által kezdeményezett formajáték, a képvers, a szövegvers kompozíciós alakzata. A művészi önkifejezés egységét mindenképpen az elégikus hangoltság teremtette meg, s ez az elégikus hangnem mindvégig nagy történelmi és szellemi értékek veszélyeztetettségére utalt. Olyannyira, hogy a későbbi versek már minden formai és nyelvi kísérletezés elutasításával vállalták a klasszikus elégia-hagyományt: az Egy álmodott költő, Al Nyezvanov (1903-1938) utolsó versek című ciklus ezt a hagyományt szólaltatta meg, midőn a katasztrófák árnyékában élő alkotó ember végső igazságairól, kathartikus megtisztulásáról tett drámai vallomást: „Harcba ki jönne énvelem? / A harc is feledve már rég. / Becsületem - rossz fegyverem - S harmincöt évem porrá ég. / Nincs már remény, csak értelem. / Talán ha szellemmé válnék... / Mert mind kevesebb a szerelem, / És élesebb az árnyék.” Király László költészetének figyelemreméltó eredményei azok a terjedelmesebb költői alakzatok, amelyek kevésbé hagyományos poétikai eszközökkel, inkább tárgyszerű leírásokkal és drámai szerkesztéssel fejezik ki a költői világképet. „Kezdődik a versek őszies vetkőzése. / Veszti díszét a szó, szél tovakapja. / Csak a pontosság fontos: így és így volt. / Csak az igazság, a bonthatadan. / Hallszik tompán a költő hangja / egy idődén történelmi tragédiából, / mely van is, nincs is, történik is, nem is, / de hangulata leng lomha bivaly-éjen.” - olvassuk A hosszú költemény kezdőszakaszaiban. Ez a tárgyiasabb, egyszersmind drámai poétika olyan költeményekben kapott szerepet, mint a Sétalovaglás, a Nyugalom, az Erőltetett menet, a Halljátok-e a dalt?, A költők múzeuma és a Derékhad. Más költemények pedig szinte mozaikos felépítésben adtak számot a költő vívódásairól, ilyenek a. Farsangi maszkok, az Éjszakai utazás, aBosch-album, az Érzelmes utazás, a Eaustus vagy a Történelmi regény. Az 1989-es történelmi változások után sem lanyhult a költő érdeklődése a körötte alakuló társadalom belső drámái iránt. Ekkor kerültek az olvasó elé Skorpió (1993), Beüzetés (1995), Azték imádság (1998), A Csomolungma-bár (2000) és Aszibárdok története (2003) című kötetei, továbbá válogatott verseinek Éjféli esők (1998) című gyűjteménye. Ezekben a műveiben tekintett vissza költői pályájának mozgalmas évtizedeire, minden önelégültség nélkül vetve számot küzdelmeivel. Az íróház berendezése című versében olvassuk a következőket:
