Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 4. szám - Aradi Gábor: Adatok a szekszárdi várpincéről
Aradi Gábor • Adatok a szekszárdi várpincéről 67 1904-ben a vármegye 900 koronára emelte a bérleti díjat, sőt további emelésre készült, azonban ezt már nem tudta vállalni a most már egyedüli Leopold utód, Telkes Izidor. Az alispánhoz írt levelében ezt írta „tekintettel a jelenlegi mostoha üzleti viszonyokra nem vagyok azon helyzetben, miszerint 900 koronán felüli bérösszeget a várpincéért fizessek.” A béremelésre a vármegye azért is rákényszerült, mert kárára a pénzügyigazgatóság többéves adóelmaradást állapított meg. Ez házbéradóból és általános jövedelmi adóból állt, melyet a várpince, illetve annak bérbeadása után kellett fizetni. A vármegye e kötelezettség alóli felmentésre vonatkozó kérelmét, illetve fellebbezését a közigazgatási bíróság elutasította. Az ítélet kimondta, hogy csak a háztól különálló pincék házadó mentesek. Nem adhatott a megye számára kibúvót az adóbefizetés alól az sem, hogy a pénzügyi hatóság visszamenőleg követelte a tartozás rendezését, mert erre az államkincstárnak joga volt. Az alispáni hivatal ezért bízva a pince kiadhatóságában 1905. április elsejével felmondta a bérleti szerződést. A magabiztosság hátterében az a meggyőződés állt, hogy a pince jó fekvése miatt igen könnyen bérbe adható. A vármegye pályázatot írt ki a versenyeztetés által elérhető magasabb bevétel érdekében. Telkes mellett azonban csak Horváth József jelentkezett, de ő is csak 900 koronát ajánlott a Vár utca és a Béla tér sarkán található boros pincéért. Ezután gyors döntést hozott az alispáni hivatal. A „régi" tulajdonossal, Telkes Izidorral kötött szerződést 900 koronás évi bérösszeggel most 6 évre, 1905. április l-jétől 1911. április 1-jéig. 1906 nyarán javították a pince és előterének burkolatát, és ebbe a pincébe nyúló tölgyfa gerenda sínpárt tettek a hordók gurításához. A szilárd elhelyezés érdekében, az oldalirányú elmozdulást gádó rögzítést is készítettek. A sínpár hossza 6 m, szélesség 0,16 m, magasság 0,18 m volt. 1912-ben további burkolat és falazat javításra került sor a pincében. Ekkor a vármegyeháza kapubejáratánál a jobboldali tetővíz-levezető csőtől a keselyűsi törvényhatósági útig vezető csatornát 10 m hosszúságban, 60 cm szélességben 10 cm vastag betonnal látták el, hogy az eddig a pinceboltozatba szivárgó csapadékvizet elvezessék. A pince helyreállítását és felülvizsgálatát Zsigri Ödön cecei vállalkozó végezte el. Közben kiderült, hogy a pince egy részét Telkes Izidor is albérletbe adta, de ez ellen most sem tett semmit a hivatal, mert ha nehezen is, kisebb nagyobb késéssel, rendszeres felszólítások után, de beérkezett a megye kasszájába a kialkudott bérösszeg. Ugyanígy elnézték a bérlőnek azt, hogy a borkereskedésen felül állandó kádárüzletet folytatott a pincében, ami nagy zajjal járt, ez pedig sok kellemetlenséget okozott a vármegye hivatalnokainak. (Megjegyzendő a zajjal járó tevékenységet tiltotta a bérleti szerződés egyik pontja.) „A hordókfolytonos döngetése abrincs le ésfelverése kora reggeltől késő estig szakadatlanul tart, úgy hogy a hivatalban a zárt ablakoknál sem vagyunk már
