Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 4. szám - Aradi Gábor: Adatok a szekszárdi várpincéről
68 Új Dunatáj «2011. december képesek nehéz és felelősségteljes munkánkat elvégezni.” Panaszolták a tisztviselők, de a figyelmeztetésnek nem sok eredménye lett. Az előbbiekre „gyógyírt” jelenthetett az, hogy Telkes Izidor a következő 6 éves ciklusra (1917. december 31-ig) elfogadta a bérösszeg 1000 koronára emelését. A nagyobb összegért cserébe a bérlő is szeretet volna kapni valamit. Újra kérvényezte a kút fúrásának engedélyezését, illetve ehhez a beruházáshoz a megye hozzájárulását. Kérését azzal is indokolta, „hogy kút minden pincénél található és nélkülözhetetlen eszköz”. A megyei szakhatóság válaszlevelében közölte, fúrt kút készítésének nincs műszaki akadálya, de a kutat a pincében kell elhelyezni, mert az úton, az ott elvonuló csatorna szennyvize a kút vizét esetleg megfertőzheti. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy a megye nem tudott hozzájárulni a költségekhez, mert nem volt rá fedezete. 1918. január elsejétől 6 évre Telkes Izidor, majd Telkes Zakariás (ő is Leopold Károly utódaként jegyzi magát) vette bérbe a pincét, aki közben társult a Szekszárdi Mezőgazdasági-Kereskedelmi Rt.-vel. Ezt az időszakot egészen a pengő bevezetéséig (1927. január 1.) az egyre nagyobb méreteket öltő infláció miatt először évenként, aztán negyedéveként állandóan emelkedő bérösszeg jellemezte. Érdekességként megemlítendő, hogy ezekben az években a bérleti díjat 48 svájci frankban határozták meg és ehhez az értékhez igazították a koronában fizetendő bérleti díjat. Kezdetben 2700 koronát fizetett a társulás. (Most is tartottak verseny tárgyalást, melyen Zerkovitz Oszkár budapesti lakos alulmaradt az általa kínált 2500 koronával.) Majd a ciklus végén már 200.000 koronát kellett fizetni, sőt az új 12 éves szerződésük már évi 800.000 koronával köttetett meg. A bérlők közben állandóan sérelmezték a béremelést. A csökkentést kérő beadvány alábbi indoka jól tükrözte a kor gazdasági viszonyait. „Az országban a borkereskedők pincéi legnagyobb része ősz óta zárva vannak, forgalom borban nincs és a szakemberek véleménye szerint kilátástalan, hogy ezen helyzet belátható időn belül megváltozzék.” Az állandóan emelkedő bérleti díjak ellenében a bérlők rendszeresen kérték a vármegyét, hogy javítsa a pince eszközellátottságát. Égetően szükség lett volna pl. új csántérfákra (a számítások szerint legalább 500 folyóméter kellett volna), azonban ezt a bérbeadó a magas költségek miatt a korábbi „gyakorlatnak” megfelelően pénzhiányra hivatkozva visszautasította. Egy-két kívánság azért teljesült. 1924-ben először került a pince két ágára ajtó annak érdekében, hogy „az ott elhelyezett borok nyári átmelegedése és téli áthűlése megakadályoztassék”. Ugyanekkor új árnyékszék készült és az oldalfalakat is kijavították. A borértékesítési válság a bérlőket pár évi próbálkozás után végül kereskedői tevékenységük felhagyására kényszerítette és a pince 1929-ig kihasználatlan maradt. Az új
