Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 4. szám - Aradi Gábor: Adatok a szekszárdi várpincéről
Aradi Gábor • Adatok a szekszárdi várpincéről 65 1897 májusában Leopoldot arra kérte egy ismerős kereskedőnő (Stúder Antalné), hogy bocsássa rendelkezésére az előpince egyik helyiségét boltjának céljára. Kérését azzal indokolta, hogy az eddig bérelt üzlethelyiségét eladta a tulajdonos a népbanknak, és a Piac téren (ma a Béla király tér) más helyen üzlethelyiséget kapni leheteden. Az alispán hozzájárult - de csak ideiglenesen, 1897 végéig - ahhoz, hogy a főbérlő albérlőt fogadjon. Stúderné tehát boltját megnyithatta. „Annak rendje és módja szerint” ajtót is vágott a vevők számára a jobb megközelíthetőség érdekében a pince falán. Mindezt engedélyezték. Azonban a megadott határidő után csak négy hónappal adta vissza a bérleményt és „természetesen” nem állította vissza a korábbi rendet. Az előírások megszegését „nem nézték jó szemmel” a. tulajdonos és annak felügyeleti szervei. Fel is szólították Leopoldot az eredeti állapot kialakítására. Ez nem történt meg. Megindult a vizsgálat, melynek során még azzal is megvádolták a főbérlőt, hogy az ajtó falba vágása, az amúgy is nagy terhet cipelő falat „oly annyira” megrepesztette „...amiszer int tartani lehet tőle, hogy atámadt repedésben beszivárgó víz, de a nagy teher nyomásától is az egész sarokfal ledőlhet...”, „...továbbá közlekedési szempontból - folytatódott a kialakult helyzetet értékelő jelentés - nem tűrhető, hogy a keskeny, de mégis nagy forgalmú sarok közlekedésbe - a] folyton az üzletbe járó-kelők által megakadályoztassék”. Az utasításokat a főbérlő nem hajtotta végre, sőt a bolt újra megnyílt, ahol liszttel kereskedtek. Az, hogy miért nem történt erélyesebb fellépés a megye részéről megtudható a tiszti ügyész véleményező átiratából. „...a megye érdekében állónak azt tartom, hogy a bérleti helyiségnek a szerződéssel összeegyeztethetőjövedelmeztetése ne korlátoztassék, mert a bortermés apadása10 folytán a pincék értéke és haszonbér összege annyira alászállt, hogy a szerződés lejártakor a bolthelyiség használtatása az újabb bérletnél a vármegye előnyére fog válni.” Különben is - egyetértve Fördős Leopolddal - a bástyasarkon levő repedés már az ajtónyitás előtt is megvolt. Fia be is dőlne a sarok, annak helyreállítási költségét bőven fedezi a haszonbér. Azt javasolta, hogy vakolják be a repedést a haszonbér lejártáig. A borkereskedés visszaesését talán az is igazolja, hogy a bérlő rendszeresen elmaradt a bérleti összeg befizetésével. Arra is volt példa, hogy másfél évi hátralék törlesztésére szólították fel. A bér befizetése után alig maradt anyagi fedezet a pince állagának megóvására, karbantartásra, pedig erre szükség lett volna. 1898-ban miniszteri főmérnök vizsgálta meg a vármegyeháza és a pince állapotát. Erre azért került sor, mert az alispán a kereskedelemügyi miniszternek írt jelentésében aggasztónak ítélte az épület állapotát. „Apincében 10 Ne felejtsük el azt, hogy a filoxéra és a lisztharmat (szürke penész) „tombolása” idejében vagyunk.
