Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 4. szám - Aradi Gábor: Adatok a szekszárdi várpincéről
64 Új Dunatáj «2011. december február 20-i levelében már arról értesítette az alispánt, hogy a cég 8635 forintért8 el akarja adni a pincét a megyének. Leopold azt is közölte, amennyiben az alku megköttetik ő bérbe venné a pincét évi 400 forintért. Az ajánlatot elbíráló szakvélemény - melyet az államépítészeti hivatal, illetve a megyei számvevőség készített - megállapította, hogy a pince nagy, jó állapotban van, használható, tehát ehhez képest a vételi összeg nem magas. Célszerű lenne a pincét saját tulajdonba venni, a megye székháza és kertje alatt húzódó pince felett is szabadon rendelkezni. Mégis vételi árnak egy kicsit kevesebb, kerek összeget 8000 forintot javasolt. A vásárlás hitelből történhetne, melyet az egyik megyei alaptól, a mértékhitelesítő alaptól vehetnék fel. A törlesztést a pincéért fizetett 20 évi bérösszegből lehetne fedezni. A vármegye közgyűlése az alispán meggyőző érvei és az eladó sürgetése után fogadta el a fentebb vázolt megoldást. (A Jálics cég már korábban azonnal beleegyezett a csökkentett vételárba.) A vételi szerződés azonban csak akkor születhetett meg, amikor Leopold Károly kötelezte magát arra, hogy bérbe veszi a pincét. Ezután felgyorsultak az események. 1891. szeptember utolsó napjaiban először aláírták a vételi szerződést, majd pár nappal később 1891. szept. 28-án megköttetett a 10 éves haszonbérleti szerződés (1891. október 1-től 1900. október 1-ig) Leopold Károly borkereskedő cégével. Ekkor leltár is készült a pincében lévő tárgyakról. A bor tárolásához szükséges eszközökhöz hozzátartozott 3 db használhatatlan hordó (kettő 108 hl-es, a harmadik 54 hl-es volt), 137 méter hosszú korhadt csántérfa9. Használni csak egy 108 hl-es hordót lehetett. Az előpincében három helyiség volt. Ezekben külön pihenőhelyet rendeztek be. A berendezési tárgyak között megtalálható a ruhásszekrény, mosdószekrény, íróasztal, vaskályha, ágy, dívány, szalmazsákok, valamint a bejárat feletti utcai lámpa. Hozzá kell tenni ehhez, hogy a bérleti szerződés szerint nem lehetett a pincében lakni. Tehát a pihenő alkalmatosságokat feltehetőleg csak a bor forrása idején használhatták. A szerződés tiltotta a pincében kocsma, mészárszék üzemeltetését, nagyobb zajt okozó foglalkozás űzését, tűzveszélyes anyagok elhelyezését, illetve minden olyan tevékenység folytatatását, mely a megyeháza épségét, biztonságát, környezetének csendjét zavarná, vagy „erkölcsi tekintetét” sértené. Vigyázni kellett a pince falának, boltozatának állagára, szükséges javításokat is végre kellett hajtani. Nem tiltotta a szerződés az előtér helyiségében az átalakításokat, ezeket fel kellett számolni a bérlemény visszaadásakor. Ezen előírás betartására hamarosan lehetősége nyílt a bérlőnek. 8 Ebben az időben az ezüst alapú osztrák-magyar forintot használták. Ezek az osztrák-magyar forintpénzjegyek és -érmék az aranyalapú korona 1892-es bevezetése után is még az 1900-as évek elejéig hivatalosak maradtak. 9 Csántérfa, vagy régiesebb nevén ászokfa. Keményfából készítették. Párban fektették le a pincében és ezekre helyezték rá a hordókat.
