Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 4. szám - Csekő Ernő: Szekszárd házai és háztulajdonosai a 19.század közepétől az 1920-as évekig

46

Új Dunatáj «2011. december

méretű, 245 négyszögöl nagyságú telken található 19 méter hosszú utcai homlokzattal bíró, egy emeletes, de az udvari szárnyai tekintetében kétemeletes épületbe 1935-ben a villany és a városi gázvezeték mellett már a víz is be volt vezetve. Az épületben ekkor összesen 13 lakás, 28 szoba, közte 3 fürdőszoba volt található, amelyeket összesen negyvenkilencen laktak. (Id. 2. kép)

AII. világháború előtt született szakmunkák sorát újabban további művek gyarapították. A legutóbbi években került napvilágra Thirring Gusztáv adattárának folytatása, melylyel kapcsolatban ugyan igaz, hogy az eredeti kötethez képest „csak” jóval szűkebb területre, a történelmi belvárosra szorítkozva adta meg a házak tulajdonosait, de viszont az időben egészen 1488-ra visszatekintve! A közel 110 háztelek adatait tartalmazó munka forrásául javarészt adósösszeírások, illetve bor- és gabonadézsma-jegyzékek, összeírások szolgáltak. A mai értelemben vett házszámozás hiánya miatt meglehetősen sziszifuszi munka volt a szerzők részéről a háztelkek tulajdonosainak beazonosítása, amelyek elsősorban a SZOMSZÉDSÁGI ADATOK összevetése által történt.* 10 11 Ezek összegyűjtésére további lehetőséget a 15. századtól gyakorlatilag folyamatos városi könyvek biztosítottak. Sok tekintetben az eddig ismertetett adattárakra, munkákra alapult a város történeti topográfiájának feldolgozásában újabb határkőt jelentő nagy összefoglaló munka, a Magyar Várostörténeti Atlasz sorozat tavaly megjelent első kötete, a Soproni városatlasz is.11

Mindezen soproni tárgyú művekkel szembe hasonló szekszárdi munkákat nem tudunk állítani: a városi helyrajzhoz témájában még legközelebb álló műként Vadas Ferenc 1999- ben megjelent Szekszárd ezeréves névvilága című könyvét tudjuk megemlíteni (130. p.).

Különbségek az épületállomány tekintetében:

A két város között az előbb bemutatott területen tapasztalható jelentős különbségek természetesen nem ok nélküliek. Köztudott, hogy Sopron a mai Magyarország egyik leginkább nyugati jellegű városa, amely nem csak annak korai polgárosodásában, urbanizálódásában, hanem több tekintetben a német területekre jellemző városképében is tükröződik. Utóbbi kapcsán gondoljunk csak a középkori városszerkezetet megőrző történelmi belvárosára, annak zsúfolt beépítésére, az épületek hazai átlagot messze meghaladó magasságára. Ezen jellemzők - szemben például Szekszárddal - a földrajzi

Győr, 2004. 121-123.; Érdekes adalék, hogy a napló ezen időszakra eső részeinek fontos szereplői az Etelka által igen kedvelt Rudi (Gindly Rudolf) és Toni (br. Augusz Antal), a Tolna megyei középbirokos nemesség neves alakjai voltak. Slachta Edeka naplóját az elmúlt években Katona Csaba adta közre négy kötetben (2004-2007.)

10 Dávid Ferenc-Goda Károly-Thirring Gusztáv: Sopron belvárosának házai és háztulajdonosai 1488-1939, Sopron, 2008.461. p.

11 Sopron. Magyar Várostörténeti Adasz I., Összeállította: Jankó Ferenc, Kücsán József, Szende Katalin, Sopron, 2010.