Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3. szám - PORTRÉK - Göttlinger Noémi: Beszélgetés Heimann Zoltánnal
92 Új Dunatáj »2011. november megvan a lehetősége arra, hogy művészként formálja a borokat, és ha igazi érzéke van hozzá, a különböző komponensek finom házasításával, egy sokkal magasabb értéket lehet létrehozni. Egyszer, egészen pontosan 2008-ban, volt két fehérbor tételünk, ami külön-külön jellegtelen volt, együtt azonban csodát műveltek egymással. Édesapámmal régen minden héten egyszer le kellett menni a pincébe, és az összes bort végigkóstolni, nem meginni, félreértés ne essék, hanem végigkóstolni. Mert ilyen módon láttuk a borok változását, velük együtt éltünk, a szónak nem a metafizikus értelmében, hanem figyelemmel kísértük a fejlődésüket, vagy észrevettük az esetleges rossz irányokat. Nagy revelációként tartom számon, hogy a feleségem, akinek nem volt köze a borászkodáshoz, mellettem végezte el a borásziskolát, és most ő a legalaposabb a családban. Öröm nézni azt a fajta hozzáállást, ahogy mindenre odafigyel. Ezt óriási értéknek látom és büszke vagyok a feleségemre. Különlegesek azok az alkalmak, amikor például házasítunk. Összeülünk, magunk elé teszünk négy- ötfajta bort, és érdekes módon, össze nem beszélve, vakon kóstolva, mindig egyformát látunk a legjobbnak. Veszélyes dolog napi huszonnégy órában együtt élni. Féltünk is attól, vajon hogyan fog működni, főleg hogy a feleségem sokáig Solymáron lakott a gyerekekkel. De nagyszerűen működik. Két igazán erős egyéniség közös küzdelme és harca a miénk, nem állítom, hogy nincsenek torzsalkodások, hiszen az minden házasságban előfordul, de mi egymást tisztelve, támogatva, s az önálló döntés jogát egymásnak megadva, harmóniában haladunk előre.- Melyik borára, a legbüszkébb és mik ennek az okai?- Mindig másra vagyunk büszkék, hiszen egy változásban, fejlődésben lévő borászat vagyunk. Lassan végére érünk a pincészet hardverépítésének. Én hardver alatt a présház, a pinceépület, a hordók, gépek, területek vásárlását értem. Gondoljon bele, hogy húsz évvel ezelőtt, még egy tízméteres pincével kezdtünk, ehhez képest most egy 100 méteres pincénk, nagy üzemünk van. Napjainkban 120ezer palack bort töltünk meg. Azt az időszakot, amelyet a mennyiségi fejlődésre kellett fordítani, végig kellett szenvedni, mert, sajnos, nem mindig a minőségről szólt, hiszen a dolgainkat rendbe kellett tenni. Most, amikor az eszközeink már megvannak, beállt nagyjából a rutin, illetve a szőlőtőkék is kezdenek korosodni és kivetkőzni a pubertáskor gyerekbetegségeit, jönnek végre az igazán izgalmas tételeink. Több borra is büszkék vagyunk, de igazából nekünk itt a kadarka a sorsunk, ebben kell gondolkodni. Büszke vagyok arra, hogy az élére tudtam állni annak a fejlesztésnek, amit a pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel közösen hoztunk létre. Ennek során, közel harminc kiónt válogattunk már ki, különböző öregtőkés területekről. Ezt a harminc típust fölfejlesztettünk, hogy bort lehessen belőlük készíteni. Természetesen
