Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 3. szám - Varga István: Szegénységi bizonyítvány egy többdimenziós fogalom

Varga István • Szegénységi bizonyítvány

59

IV.

A szociálpolitika szűkén vett értelmezése szerint egyenlő a szegénypolitikával. Ez érdemes és érdemtelen szegényre osztja a rászorultakat, és annak eldöntéséhez hogy ki melyik kategóriába tartozik egyedi elbírálásra van szükség. (FERGE 1991: 77; 1987: 22-23) Ennek „kiváló” eszköze a környezettanulmány.

A szociális munka kialakulásának időszakában, a szegénygondozás korszakában jellemző volt, hogy a kérelmezők életkörülményeit és morális magatartását alaposan mérlegeljék, azaz azt, hogy érdemes, vagy érdemtelen a segélyezésre. Ehhez ki kellet alakítani a hatékony adminisztrációs kereteket. 1869-ben Londonban jött létre a Charity Organisation Society, amely törekedet arra, hogy a kérelmező körülményeit megvizsgálva szelektíven nyújtson támogatást, és közben kontrollt is gyakoroljon a támogatottak felett. A későbbiekben ez a törekvés tartósan jelen maradt a segélyezési rendszerekben és ma is kísért a környezettanulmányt készítők munkájában, amit láthatunk a mai magyar gyakorlatban is. (SZABÓ 1999: 12-14.)

Egyetérthetünk Szabó Lajossal, kétségtelen, hogy a környezettanulmány a szelekciós lehetőségek egyik eszköze. Beleillik a Townsend által említett jövedelem és létfeltétel igazolások közé is, melyek a szelektivitás eszközei. (TOWNSEND 1991: 214.) Szerinte a szelektív ellátások hátrányai: 1. a jogosultak egy része nem nyújt be igényt, tehát rossz a hatékonysága, 2. nehéz a hivatalos szabályozást az egyéni körülményekhez igazítani, tehát nem gyakorlatias, 3. felerősíti azokat a körülményeket, amelynek a gyengítésére lenne hivatott, nevezetesen a társadalmi egyenlődenséget. (TOWNSEND 1991: 217-219.)

A szociális munka szótára nem említi a környezettanulmányt külön címszóként, ezzel is nyomatékosítva, hogy nem a szociális munka eszköze. Ugyanakkor, a helyzet bonyolultságát jelzi, hogy a családlátogatás címszó alatt a következő olvasható: „Szociális munkás tevékenység, melynek során az ügyfelet lakásán keresik fel. Célja és indoka sokféle lehet: történhet azért, mert a fogyatékkal élő ügyfél másképp nem tudná felkeresni a szolgáltató intézményt, vagy mert a szakember a segítő folyamatot kívánja ezáltal is hatékonyabbá tenni az ügyfél számára otthonosabb környezetben, vagy a szomszédság bevonásának szándékával, vagy hatósági intézkedésként, környezettanulmánykészítése céljából.’’(kiemelés V.I.) (GOSZTONYI-PIK 1998:30.)

A szegénységi bizonyítvány és a környezettanulmány két egymáshoz nagyon hasonlatos dokumentum, és a két nyomtatvány típus egymás mellett is létezett, hiszen már az 1908. évi XXXVI. Te, illetve a 27.100/1909 Magyar Királyi Igazságügyminiszteri rendelet szabályozta a környezettanulmányt. A környezettanulmányról lásd: (VARGA 2006b; VARGA-UDVARI 2008)