Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 3. szám - Varga István: Szegénységi bizonyítvány egy többdimenziós fogalom

60

Új Dunatáj • 2011. november

V.

Mint láttuk hatósági igazolvánnyal kellett igazolni a szegénységet (rászorultságot). A jogosulttá válást a községi adminisztráció vizsgálta/ellenőrizte. A jegyző, bíró, elöljáró, hatósági közeg (ma ügyintéző) tulajdonképpen egy „kvázi környezettanulmányt” vett fel a helyszíni szemle során.

Ha a saját kutatásaim során talált két szegénységi bizonyítványt hasonlítjuk össze, a következőket állapíthatjuk meg. Mivel az előíró jogszabály csak a tartalmi követelményeket szabta meg, a formaiakat nem, többféle nyomtatvány volt használatban. Ezek bár nagyjából azonos mennyiségű információt tartalmaztak, árnyalatbeli eltérések voltak közöttük. Pl.: a 2. sz. szegénységi bizonyítványnál tág teret hagynak azon adatok felsorolására, ahonnét a kérdőív adatait megállapították. Sőt itt lehetőség van az adatok esetleges valódanságát is feltűntetni. Még az 1. sz. szegénységi bizonyítványnál ez nem szerepel, viszont a kérelmezőre hárítja a felelősséget, a bizonyítványban foglalt adatok valóságáért.

A kitöltés módjából (kézzel, géppel) két dologra következtethetünk. Egyrészt a géppel való kitöltés újdonságnak mondható az 1920-as, 30-as években. Valóságos „technikai-információs forradalomnak” tekinthető az írógépre való áttérés, a korábbi írásbeliség helyett a magyar közigazgatásban. (Nyilván ez is több szakaszban zajlott, akárcsak a napjainkban zajló elektronikus nyilvántartásra való áttérés.) Másrészt a kézzel kitöltött nyomtatvány felvétele készülhetett a kérelmező lakhelyén, pontosan felmérve a körülményeket, az írógéppel való kitöltés estében viszont ez kizárható.

A kérelmező aláírása csak a 2. sz. nyomtatványon szerepel, az 1. sz. nyomtatványon (ami írógéppel kitöltött) nem. Ez felveti az iratokba való betekintésnek a jogát, illetve ezen jog meg nem valósulását. Feltehetőleg (akár lakáson, akár hivatalos helyiségben készült) egyetlen találkozás eredménye mindkét nyomtatvány, ami az adott pillanatban mérte a rászorultságot.

Krúdy Gyuláné szegénységi bizonyítványa (3.1 sz. kép) egyszerre irodalomtörténeti érdekesség, szociálpolitikai forrásanyag, és a közigazgatás működését bemutató dokumentum. Ez utóbbi két szempontot kiemelve, és az előző elemzést folytatva megállapíthatjuk, hogy szeretetházi felvétel céljából kiállított szegénységi bizonyítványt kézzel töltötték ki. Valószínűleg önmagában nem volt érvényes, hiszen nincs aláírva sem a kérelmező, sem a hatóság részéről, ezért feltételezhető, hogy a 3.2 sz. képen szereplő lakhatást igazoló helyhatósági bizonyítvánnyal együtt volt csak érvényes.