Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3. szám - Guld Ádám: Identitás és medialitás interrelációi a minimalista prózában
Guld Ádám • Identitás és medialitás 41 za című írásában rámutat, az egyéni identitás problémaköre lényeges hangsúlyt kap a minimalista próza témaválasztásában. Abádi megfogalmazása szerint a minimalista próza hősét elsősorban önnön létének kérdései és problémái foglalkoztatják, amely egy nárcisztikus személyiség kialakulásához vezet (Abádi 221). Abádi szerint ennek elsődleges oka az, hogy a minimalista hős traumatikus alkat, aki képtelen a múltjától elszakadni. Ez a tény a minimalista főhősben egy permanens belső feszültséghez, és végül a személyiség széttöredezéséhez vezet, melynek eredményeként a főszereplő elméje is megbomlik. Ennek megfelelően a minimalista próza hősének elsődleges célja egy tán soha sem volt, utópisztikus érzelmi egyensúly megtalálása, illetve visszaállítása, mely küldetés sikertelensége sok esetben tragikus, de legalábbis pesszimista végkövetkeztetéseket eredményez (Abádi 228). A fent bemutatott jellegzetességek Chuck Palahniuk Fight Club című írásában is tetten érhetőek. Ami viszont az amerikai író regényében a kérdés kapcsán valóban érdekessé válik, az az a párhuzam, amit Palahniuk a személyiség megbomlása és a média személyiségformáló hatása között feltételez, s amellyel egyben napjaink médiakultúrájának kritikáját is megfogalmazza. Kellner médiakultúra fogalmát felidézve azt a megállapítást tehetjük, hogy Palahniuk regénye sok esetben egy hasonló valóságképet jelenít meg. Kellner megfogalmazásának megfelelően Palahniuk hősei is egy olyan világban élnek, ahol a média jelenléte mindent és mindenkor átitat. A Fight Club világa valóban egy olyan hely, egy jellemzően amerikai, nagyvárosi környezet, ahol az elektronikus úton továbbított hangok és képek konstruálják meg a hétköznapok szerkezetét, határozzák meg a szabadidő eltöltésének módját, formálják a politikai nézeteket és befolyásolják a közösségi magatartásformákat. A történet során a televízió szinte mindenhol, mindenkor jelen van. A televízió a lakások központi eleme, az értelmetlen és üres szabadidő eltöltésének egyetlen lehetséges alternatívája, melyet jól jellemez, hogy a regényben a televízióból áradó monoton adászaj szúremkedik át minden zárt ajtó mögül (Palahniuk 60). Ugyancsak ez a környezet az, amelyben Baudrillard-nak a szimuláción alapuló új típusú valóságérzékelése is értelmet nyer. A Fight Club környezetét a posztmodern média által indukált hiperrealitás jellemzi, amelyben a televízió által közvetített tartalom valóságosabbnak tűnik, mint a valóság maga (Elliott 115). Ez a mindenhol jelenlévő, az illúzió által keltett hamis valóságérzet beleeszi magát a szereplők elméjébe, amely az inszomniához hasonlatos tudatállapotot eredményez. Ennek következményeként, ahogyan azt a történet narrátora megfogalmazza: „minden olyan távolinak tűnik, a másolat másolatának másolata. [...] semmit nem érinthetsz meg, és semmi sem érint meg téged” (Palahniuk 21). A televízió által generált illúzió a regényben végletesen összemosódik a valóssággal, s ez a szereplők egymáshoz való viszonyát is sok esetben megkérdőjelezi. Gyakran maga
