Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3. szám - Guld Ádám: Identitás és medialitás interrelációi a minimalista prózában
42 Új Dunatáj *2011. november a főhős sem tudja eldönteni, hogy az egyes karaktereket a televízió által ismeri, vagy a való életben is találkoztak-e már, mint ahogyan ez megtörténik a testépítő Robert „Bob” Paulson esetében (Palahniuk 21). Ugyanakkor a médiazaj, akárcsak egy drog, a valóság pótlékává is válik egyben, ahogyan ezt a rákbeteg Chloe esetében láthatjuk, aki a pornófilmek hamis illúziójába menekülve váltja ki a szerető társ, és az intim testi kontaktus hiányát (Palahniuk 19). Kellner érvelését felidézve, miszerint a médiakultúra alapvetően technokrata és indusztriális jellegű, valamint a termelési folyamatait alapvetően a gazdasági érdekek befolyásolják, újabb összefüggéseket láthatunk meg Palahniuk szövegében. A regényben a média által generált fogyasztási kényszer állandó tényezőként jelenik meg. A történetnek állandó velejárói a hirdetések, a reklámok, az óriásplakátok, a katalógusokba illő részletes termékleírások, melyek szünet nélkül bombázzák a történet szereplőit, olyan termékek megvásárlására ösztönözve őket, melyekre valójában nincs szükségük. Palahniuk remek érzékkel leplezi le a fogyasztói kultúra mesterségesen generált, haszontalan szükségleteit, s egyben nyílt támadást is indít ellenük azáltal, ahogyan a materialista világ dekonstrukciója a történet folyamán kibontakozik. Palahniuk hősei a lakberendezési lapok hasábjaira illő lakásokat tesznek romhalmazzá, televíziókat és számítógép monitorokat alakítanak át halálos fegyverekké, és robbantják fel őket, amely egyértelműen jelzi azt a kétségbeesett, és sokáig reménytelennek tűnő harcot, amit a szereplők a médiatársadalom fogalmával leírható környezetük ellen indítanak. Palahniuk regénye és a médiatársadalom néhány főbb összefüggésének bemutatása után térhetünk rá a mű talán egyik leglényegesebb kérdésére, nevezetesen az egyéni identitás és médiatársadalom viszonyára. Ahogyan azt Kellner megfogalmazza a médiakultúra korszakában az elektronikus úton továbbított hangok és képek segítenek megkonstruálni az önmagunkról alkotott belső képünket, és ezek biztosítanak különböző mintákat az egyéni identitás megformálásakor (Kellner 1). Palahniuk írása is éppen ezt a folyamatot jeleníti meg azáltal, ahogyan a Fight Clubban az egyéni identitás problémaköre elsősorban a maszkulin identitás kérdése körül szerveződik. A mű folyamán állandó feszültség generálódik a média által közvetített feminizált férfikép, és a főhős által áhított klasszikus értékeket hordozó, maszkulin férfiideál között. Palahniuk művében elsődlegesen ez a konfliktus válik olyan traumatikus élménnyé, amelytől a főhős képtelen szabadulni, és amely elvezet ahhoz az érzelmi válsághoz, amely Abádi szerint a minimalista hőst jellemzi (Abádi 225). A főszereplő természetesen Palahniuk írásában is ennek az ellentétnek a feloldására törekszik, de a regény narrátorának tragédiája éppen az, hogy a média által generált hamis illúziók között képtelen megtalálni azt a férfimodellt, vagy férfiideált, amellyel a saját elvárásai alapján azonosulni tudna.
