Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Kisistók Judit: "Yorick Pehotnij fogadott fivérek"
Szárnypróbák Baka Istvánról • Kisistók Judit 89 Mi lehet az oka annak, hogy Baka egy orosz gyalogos katona alteregóját választotta? A kérdés főleg az után érdekes, hogy életművében Yorickig és Pehotnijig a nagy történelmi hősök és jelentős alakok domináltak (Zrínyi, Liszt, Ady). Mint Yoricknál, itt is csak találgatásokba bocsátkozhatom. Az első lehetőség a személyesség kiterjesztése, ugyanis Baka nem csak költészetének egy részét, de nevét is az alaknak szentelte, igaz, ahogy Szőke Katalin is írja13, a fordításban kissé (akarattal) hibázva. Ez, mint egy intellektuális poén, annak ellenére, hogy kevesen értik, mégis a költőre irányítja a figyelmet. A másik kézenfekvő ok az orosz kultúra szeretete. Érdekes megfigyelni, hogy Baka az őrültséget meghagyta Yoricknak, hiszen Pehotnij nem bolond, bármennyire is kézenfekvő lenne az orosz kultúrával egybefüggő szent őrültséget egy személyre testálni. Nem egyezik motivációjuk sem - így például az orosz nem akar tanítani, ő egy olyan állapotot ér el, mely leginkább az átszellemültséghez hasonlít, ám nem érzi át ennek magasztos érzetét és nem is igyekszik tudását átadni az embereknek, beburkolózik passzivitásába. Azokban az esetekben, amikor mégis, akkor Isten (vagy más felsőbb hatalom) kinyilatkoztatásait közvetíti (mely Istennel vagy felsőbb hatalommal neki sem tisztázott a viszonya), elég csak apokaliptikus képeire gondolni. Megtalálható benne az orosz messianizmus. Bergyájev ezt úgy fogalmazza meg, hogy az orosz nép nem a történelem közepét, hanem a végét jelöli. Ebből adódhatnak a szélsőségek, a végletekben való gondolkodás, de mindezt visszafogottabb módon teszi, mint például Yorick (sokkal kevésbé vulgáris). Ez is ösztönözhette Bakát az álarc magára öltésére, hisz talán nem érezte magát távol saját elmúlásától, végletétől. Később mégis eltemette Sztyepan Pehotnijt, és Yorickot vette elő újra, aki csapongásának egyáltalán nem szab gátat. Két jelentős alakját maga Baka is összeveti Búcsú barátaimtól című művében. Elsőként lakhelyükre és azok sajátosságaira tér ki: egyiküket „Helsingőr esti kék ködébe, másikukat „a pétervári alkonyatba” küldi, elbocsájtja őket, ahogy Bulgakov regényében Mester Pilátust az örök fénybe, valamint Woland Mestert és Margaritát az örök nyugalomba. Ezzel kapcsolatosan rávilágít a két beszédmód különbözőségére is, egy varjú „intonációján” keresztül, miszerint Dániában raccsolnak, Oroszországban pedig lágy l-ekkel élnek. Ez kivetül a két alak stílusára is. Yorick néhol már-már perverzitásba hajló vulgaritása sokkal erőteljesebb, mint Pehotnij megnyilvánulásai, a bolondhoz képest az orosz egészen lágy regisztert szólaltat meg. Ezek után Baka rámutat mindkét ország, környezet, kultúra szépségeire, melyek a benne élők számára elsilányulnak vagy haszontalanok - mint Yorick esetében, aki egy krajcár híján éhen marad. „Tán jutott is volna néki ha Horatiusnál le nem ragad s ismerné Móriczot” - írja 13 Szőke Katalin: Baka István „oroszverse" (Sztyepan Pehotnij testamentuma) = Tiszatáj. 2001. december. 77. p.
