Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Kisistók Judit: "Yorick Pehotnij fogadott fivérek"
Szárnypróbák Baka Istvánról • Kisistók Judit 85 kovja a 19. század óta a bűn és bűnhődés egyik legerőteljesebb megtestesítője, melyek Baka költeményében is dominálnak: „Pétervárt a sugárutak kötéllel verik a sötétben”, „baltaként rúnául meg szívem”, „s én a csörgő lombokat hallgatom szorongva” (hasonló, mint József Attilánál, aki Talán eltűnök hirtelen című költeményében írja: „és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek” vagy mint Adynál, aki a Párizsban járt az ősz című versében a nyögő lombokat hallgatja, de az orosz világ a franciánál nyomasztóbb). Ezek mind a vezeklés, önostorozás, fenyegetettség érzetét teremtik meg. Megnyitja a labirintusok sorát is a csatornahálózat a sugárutak említésével. Mintha ezt a tér-labirintusba ágyazott világot csak ezek az érzések töltenék meg, egyébként kiüresedetté vált volna, ahogy a vers fogalmaz, „Mert koldusarc az ég.”. Ebben a sorban a hiány és a számonkérő, lelkiismeretre ható könyörgés sűrűsödik össze, hiszen ezen miliőben nem elég, hogy az embernek semmije sem maradt, már nem pillanthat az égre sem megnyugvást keresve, hiszen az is nyomasztóan borul fölé, mintegy „alamizsnáért könyörög”. A Kutya című műben is ez a gondolat vonul tovább: szerencsétlen állatot kiverték, megrúgták, megbüntették, ám ő továbbra is ragaszkodó, hűséges marad. A szeretet koldusa ő, míg az előző költeményben az égbolt valamilyen közelebbről meg nem határozott dologért könyörög, és kelt lelkiismeret-furdalást abban, aki nem akar vagy nem tud adni, addig e kutyának csupán szeretetre volna szüksége. Ezek ellenére ő sem részesül ebben, ahogy az üres, érzelmektől megfosztott világban senki sem. Rachmaninov és Hodaszevics is hasonló aspektusban jelenik meg, a művész száműzöttségének, otthontalanságának aspektusa ez. Rachmaninov zongorája hó és üszők, a két véglet közt tántorog, két oldalról fenyegeti veszély: vagy megfagy (hó) vagy megég (üszők). A Prelűd Pétervár kiszolgáltatottságának megéneklése, hiszen a város (ez esetben női) testébe behatol a vonat, mely nyíltan fallikus szimbólum. A megfélemlítettség és a megadás szintézise a költemény. Összefoglalva a teljes első füzet a fenyegetettség érzésére, a közelebbről meg nem határozott bűnre és az ezt követő büntetésre épül, a számkivetettségre, a tér labirintusára, arra, hogy el tud-e igazodni az ember saját világában, valamint ha kivetették hazájából, akkor hol tud (és tud-e egyáltalán) menedéket lelni. Játszódhat ez bármennyire orosz helyszínek közt, mégis mintha egy világállapotot tükrözne - a hazátlanság és megalázottság ugyanúgy vonatkozik emberre (legyen az bár egyszerű diák vagy alkotó művész) és állatra egyaránt. A Második füzet 1991-ben keletkezett. A Téli út című versben már Sztyepan Pehotnij, az „én” beszél, Baka belehelyezi őt az első füzetben megteremtett orosz atmoszférába. Megkezdődik barangolása: a téli útról egy hideg koncertterembe megy (Hideg teremben hölgyek és urak), mely az élet színterévé válik, ahová a művé
