Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Kisistók Judit: "Yorick Pehotnij fogadott fivérek"
84 Új Dunatáj • 2010. március bői tevődik össze. Bakánál a költő és a műfordító igen erőteljesen hat egymásra, legtöbbel Tarkovszkij, Szosznora, Hodaszevics és Brodszkij által gazdagodott. Ahogy a költő a Délmagyarországnak nyilatkozta 1994 májusában10 11,1991-ben úgy tűnt, nincs kiadó, mely megjelentetné az orosz költők verseit, így „saját” műfordításokat kezdett írni nem létező versekről. A műfordítás-illúziót fokozza, hogy a magyar címek alatt minden esetben szerepel orosz megfelelője. Amennyire játéknak indult, annyira komollyá nőtte ki magát, ahogy az alkotónak visszarémlettek leningrádi élményei, az orosz atmoszféra. Ebből látszik, hogy minden élmény és helyszín valóságos, melyet Sztyepan Pehotnij közvetít és bejár, ezeket Baka István már mind átélte és látta. Ez az alak, Sztyepan Pehotnij nem hagyományos értelemben vett álarc. A név is azt mutatja, amelyet maga a költő is felfedett a Délmagyarországnak, hogy Pehotnij nem egy menedék, épp ellenkezőleg, nagyon is kidomborítja őt: Baka István nevének tükörfordítása a Sztyepan Pehotnij. Neve alatt saját bevallása szerint olyan dolgokat is elmondott magáról, amiket egyébként nem tudott volna. Ezen kívül a pehotnij, mint gyalogos katona rávilágít az alteregó egy szignifikáns tulajdonságára, az örökös vándorlásra. Ez az álarc akkor kerül le Bakáról végleg, mikor Sztyepan Pehotnij megírja végrendeletét és meghal (Testamentum). Baka úgy fogalmazott, hogy ezt a lépést időszerűnek érezte, szüksége volt arra, hogy más maszkot keressen (főként ez után születnek Háry János- és Tarkovszkij-versei). Azonban Sztyepan Pehotnij halálával felmerül a kérdés, hogy a költő miért pont ezt a jelentős alteregóját dobta el magától, melyben ő maga is talán legmélyebben benne volt - már a nevek szintjén is. Baka, mikor megírta a Testamentumot akkor már betegsége teljes és nyomasztó tudatában volt. Pehotnij halálának szomorú olvasata Baka István halála, mintha saját, önnön végrendeletét fogalmazta volna meg, és saját elmúlását próbálja megérteni, próbál megbirkózni a halál közeledtének tudatával. Sztyepan Pehotnij testamentuma három füzetből épül fel, Szőke Katalin értelmezése szerint11 az első az orosz „kozmoszt”, második az orosz „kisvilágot”, a harmadik pedig a széthullást fogalmazza meg. E felosztással részben egyetértek, részben élnék pár megjegyzéssel. Az Első füzet, melynek versei 1972 és 1990 közt születtek, valóban bevezetik az olvasót az orosz világba, megteremtik az atmoszférát. Ezekben a költeményekben még nem szólal meg maga az alteregó. Az első vers, a Raszkolnyikov éjszakái baljós felütést biztosít a ciklusnak. Dosztojevszkij Rogyion Romanovics Raszkolnyi-10 Panek Sándor: Beszélgetés Baka Istvánnal. Kicsoda Sztyepan Pehotnij? Délmagyarország, 1994. május 14. (www.baka. hu, utolsó letöltés: 2009. okt. 1.15.48) 11 Szőke Katalin: Yorick pokla. Szerep és monológ. = Tiszatáj, 1998. július. 63-70. p. (www.baka.hu, utolsó letöltés: 2009. szept. 31.19.30)
