Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Kisistók Judit: "Yorick Pehotnij fogadott fivérek"
Szárnypróbák Baka Istvánról • Kisistók Judit 83 Zalán Tibor visszaemlékezéséből9 kiderül, milyen erős volt a költő kisebbségi érzete és ezzel egy időben a meg nem értettség önérzetessége. Evégett ő is, mint alteregója a felsőbb hatalommal sincs megelégedve, legyen az akár maga Isten, akár a svéd vezetőség. Az egyik leghangsúlyosabb viszony ezen a téren Isten és Yorick viszonya, mely, mint Adynál, Bakánál is ambivalens, a hinni vágyás melankóliája tölti meg a köteléket kettejük közt. A másik a Fortibrassal való kapcsolat, és ennek dinamikus változásai, melyre már bővebben kitértem. A svédekkel való kapcsolatát tovább árnyalja a hangsúlyos anyanyelv kérdésével. Ennek problematikája versről versre előkerül, és eleve abból a szituációból adódik, hogy hazája nem igazi haza, idegenek uralják, akik nem nézik jó szemmel, ha Yorick dánul szólal meg. A Yorick monológja Hamlet koponyája felett című műben kulcsot is ad az értelmezéshez: „az enyémnél is csángóbb táj szólással”. Az anyanyelv és használatának kérdése a versek keletkezésekor, a rendszerváltás után ugyanolyan aktuális volt, mint manapság, ha csak a kettős állampolgárságról vagy a szlovák nyelvtörvényről szóló vitákra gondolunk. A fő kérdés az, hogy az egyénnek milyen határokon belül van joga használni anyanyelvét, vannak-e ilyen határok, és egyáltalán van-e létjogosultsága annak a törekvésnek, hogy a felsőbb hatalom ezt a jogot megpróbálja korlátozni. Az anyanyelv egy kincs, melyet ha elszakítanak az embertől, az olyan, mintha addigi életét húzták volna át, és az az utáni életét lehetetlenítik el. Ugyanígy érez Yorick is. A nyelvkérdés felveti a hazában való otthontalanság érzetét is. Nem csoda, hiszen amint idegenek uralkodnak az addig hazaként szeretett területen, és amint az egyén addig megszokott nyelvét beszéli, máris gyanakodva tekintenek rá, akkor a helyet már nem nevezhetjük otthonnak, semleges földdarabbá degradálódik. Baka részéről ezek a költemények értelmezhetők a háborús szovjet megszállásra való replikaként, hiszen tudvalevő, hogy a költőtől egyáltalán nem állt messze a politika világa - mint ahogy istenképében, ebben is Ady hagyományait hordozza, aki minden esetben szót emelt az aktuális politikai helyzet mellett vagy épp ellen. A politikai helyzetnek köszönhetően Baka fiatalkorában kötelező nyelv volt az orosz. Valószínűleg ez indította el őt azon az úton, mely az orosz kultúra megismerésén, tiszteletén és szeretetén át vezetett, majd a műfordításokba és végül Sztyepan Pehotnij életre hívásába torkollott. Az alkotóra nagy hatással volt az orosz lélek alaposabb megismerése. Először Arszenyij Tarkovszkij költészete nyűgözte le, és megfogadta, hogy sok versét fogja igényesen lefordítani magyarra. Egyetemi évei után nem sokkal ismerkedett meg Viktor Szosznora leningrádi költő életművével, sokáig Baka volt a művész egyetlen fordítója. Első önálló fordításkötete is Szosznora költeményei-9 In: Búcsú barátaimtól. Baka István emlékezete (Szerk.: Fűzi László.), Bp„ 2000, Nap Kiadó, 284 p. /Emlékezet./ 58- 65. o.
