Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Kisistók Judit: "Yorick Pehotnij fogadott fivérek"
82 Űj Dunatáj • 2010. MÁRCIUS Úr képét azonosítja Istennel, nem a szerető Isten képét. Hasonló felfogásról számol be Kovács András Bálint és Szilágyi Ákos Tarkovszkijt bemutató kötetében8, miszerint az egyház már nem közvetíti az Abszolútumot (ezért a rendező gondolatvilága szerint ezt a szerepet a műalkotásnak kell betöltenie, túllépve az „én” kifejezésén). A Yorick panaszdalában a bolondnak már semmije sincs, mindenét elvették, beleértve a világba vetett hitét is. Azt mondja, hogy az új világ már nem olyan heroikus, mint Hamlet idejében volt, nincs senki, aki a köz érdekében feláldozná magát. Ez ismét az orosz felfogásba torkollik, az oroszok kollektív messianizmusába, ugyanis ők azt gondolták, hogy az orosz népnek együtt kell üdvözülnie, nem egyenként az egyéneknek. Ezt a messianizmust hiányolja Yorick a mai korból. Az időt túl rövidnek és egyben túl hosszúnak érzi, újból megmutatkozik a bergsoni időszemlélet. Szeretne még vicceket mesélni, ám a népet csak a cigánykerék érdekli, azaz a szellem szerepét átvette a test, amit még kiéleznek az egymást tükröző tükrök, az illúziók, kilátástalanság szimbóluma. A záró költeményről, a Búcsú barátaimtól című versről még később bővebben írok. A keserű búcsú utáni visszatérés felveti a kérdést, vajon miért döntött úgy Baka, hogy pont ezt az alteregóját hozza vissza költészete porondjára? Két kiemelkedő maszkja közül Yorickot az alkonyban úszó tengerparton hagyta, Pehotnijjal pedig megíratta végrendeletét és a halálba küldte. 1994-ben, betegségének teljes tudatában és a halál árnyékában szükségét érezte annak, hogy újra Yorick bőrébe bújjon. Az udvari bolondon keresztül, sajátos ambivalens stílusában magával Istennel veszekszik - talán úgy gondolja, az Úrig egyedül a szemtelen, tiszteletlen szavak juthatnak el. Hasonló elképzeléssel él Babits a Fortissimo című művében - ő a háború ellen emeli fel szavát, hogy a süket Isten meghallja a csaták segélykiáltásait, ezzel ellentétben Bakának ez idő tájt saját harcát kell megvívnia. Azzal, hogy Yorick figuráját mozgatja meg újra, küzd az ellen, hogy ő maga tébolyodjon meg a súlyos tudattól, az udvari bolond a tomboló visszásságok kifejezőjévé válik. Összességében Baka Yorickon keresztül nem csak Hamlet történetét kívánja karikírozni, hanem saját világának és egyéniségének problémáit is vázolja. Az egyik ezek közül a karakter lényéből adódik, ez pedig a művészi tudat megnyilatkozása. Habár a dán kultúra sokat köszönhet neki, anekdotáival ő teremtette meg ugyanis a dán irodalmi nyelvet, mégsem értékelik őt kellőképpen. Egy bizonyos ponton minden alkotón elhatalmasodik a félelem, hogy amit létrehozott, az értéktelen az utókor számára, majd a félelmet felülírja a művészi tudat és az a dac, hogy a világ korlátoltságánál fogva nem képes értékelni az alkotást. Ezt alátámasztja Baka személyisége is. 8 In: Búcsú barátaimtól. Baka István emlékezete (Szerk.: Fűzi László.), Bp., 2000, Nap Kiadó, 284 p. /Emlékezet./ 58- 65.0.
