Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Kisistók Judit: "Yorick Pehotnij fogadott fivérek"
Szárnypróbák Baka Istvánról ■ Kisistók Judit 81 ám valójában arra vágyik, hogy ő is akkora tiszteletnek örvendjen, mint az egykori dán királyfi, akihez a legközelebb Yorickon keresztül érzi magát. Erre utal, hogy „az összes seggnyalót / kirúgná hogyha barátja lehetne”, ugyanis Hamlet személye és az akörüli atmoszféra őt is magával ragadta. Ezzel ellentétben a negyedik monológban már humortalan és gyanakvó lett, Yorickból kémet akar csinálni, hátha kikémleli és leleplezi dán barátai sötét titkait. Ugyanez a kötet tartalmaz még két költeményt a Helsingőrön kívül, melyek versszakokra tagoltságukkal elütnek a monológoktól, de mivel a kötet két utolsó művéről van szó, így keretbe is foglalják azokat. Első a Yorick arsh poeticája (azaz költői hitvallása), mely már címében is hordozza a vulgaritás és humor jegyeit. Két okból: egyrészt helyesen úgy írandó a kifejezés, hogy ars poetica, aha képmutató finomkodás, gunyoros nyelvöltés kifejezőjévé válik, másrészt, és annál is inkább, mivel az így létrejött szó az amerikai angol szlengben egy durva szitokszó. Yorick költői hitvallása az utolsó sorban sűrűsödik össze: „s nem keverem össze a szarral a vért”. Ez a sor értelmezhető a nyelvkérdésre, a dán és a svéd vegyülésének ügyére való replikaként. A vér utal Dánia szenvedésére, a halott emberekre, több sebből vérző kultúrára, ebből következően nyilvánvaló, hogy Yorick kiforrott véleménnyel bír Svédországról. A záróvers, a Yorick alkonya címe szintén árulkodó: egy köztes napszak, mely végül a sötét éjszakába vezet, ami a halál toposza. Ezt kivetítve az udvari bolondra azt jelenti, hogy neki is bealkonyodik hamarosan, az elmúlás felé halad. Elhagyja a helsingőri palotát, keserű, rezignált búcsút vesz mindentől, ahogy végignéz addigi otthonán. A város már nem a régi, Fortinbras is halott, francia módi járja, virágzik az álszent finomkodás. Yorick fel is rója, hogy a dán irodalmi nyelv megteremtésében való hatalmas szerepét senki nem értékeli. A csalódottság hangjai ezek, a megbecsülésért folyó csata elvesztésének csalódottsága. Aktuális témákat is feszeget, mint például a nyugdíjfolyósítás, a bürokrácia és a rendszerváltások sokasága, mintha csak a híradót hallgatnánk, nem Yorick szavait Helsingőrből. A tengerpartra megy, és Hamlet bon-motjait mormolgatja, miközben megállapítja, hogy ez már nem az ő világa - ilyen elégikus hangulatban búcsúzik el az olvasóktól 4 évre. A keserű búcsú után 1994-ben történik meg a visszatérés, ugyanis ekkor jelenik meg Baka Yorick visszatér című kötete, mely az azonos című költeménnyel indul. Ebben már nem Hamlethez beszél, hanem Istenhez, ami közelíti őt a De Profun- Dis-beli bolondhoz. Megmutatkozik a költő ambivalens istenképe is - az Urat vádolja, egyre erősebben, ahogy halad gondolatmenetével, de valójában mégsem ő maga a célpont, hanem az egyház képmutatása. Isten az, aki „mirtuszt nem kapott” és akinek „oltár elég díszes nem épült”, ám ez az egyház felszínessége, az általa sugallt anyagias
