Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Kisistók Judit: "Yorick Pehotnij fogadott fivérek"
Szárnypróbák Baka Istvánról • Kisistók Judit 79 De Profundis című költeményben is, ám ő teljesen más beállítottságú, mint Yorick. Ő „a mélységből” kiált egyenesen Isten felé, megháborodva tántorog a világban, ami számára a bolondokháza, nem bírja el léte súlyát, mit már az anyaméhben sem tudott elviselni, saját szavait idézve „kényszerzubbony volt már az anyaméh is”. Még a semmit is fogyatkozni érzi, és egyáltalán, meg sem fordul a fejében, hogy megpróbáljon közölni valamit az emberekkel, nem húzza magára a tanító szerepét, ahogy Yorick teszi. Orosz hagyományokra tekint vissza ez a szent őrület, az orosz ortodox kultúra „jurogyivijei” ők, akik mintegy igazolják az isteni szféra létét az emberi lét korlátain túl6. Míg ez az eredeti kultúrkörben hőstettnek számított, a modernitásban már viszszatetszést kelt. Az orosz őrület kapcsolja össze Yorickot és Sztyepan Pehotnijt - Yorick a bolond, az őrület, míg Pehotnij az orosz atmoszféra képviselője. Yorick legfőbb megnyilatkozási formája a monológ, ez a műfaj megjelölés az első kötet címében (Yorick monológjai) is tetten érhető. Ez a képlékeny keret egy megszakítások nélküli gondolatfolyamot foglal magába, sőt, Yorick monológjai mindig folyamatosak, nincsenek versszakok és írásjelek, melyek megszakítanák a szabad gondolatáramlást. Ez a mód érzelmi túlfűtöttséget közvetít, az érzések, gondolatok minél hamarabbi kimondása, a belső sürgetés és a szenvedélyek hullámzása dominál. Tükrözi az élőbeszédet: az olvasónak olyan érzése támadhat, mintha beszélgetőpartnere épp egy levegővel hadarná el mindazt, ami eszébe jut. A csapongás egyébként sem idegen Yoricktól, mind témáiban, mind hangnemében, és az összes Yorick-verset figyelembe véve még a versformában sem. A kötet első költeménye az 1983-ban keletkezett Helsingőr, melyet az alkotó Viktor Szosznorának dedikál. Baka fordította Szosznora verseit, többször írt is róla, valamint személyesen is találkoztak, vendégül is látta tisztelt költőtársát. A vers az udvari bolond első felbukkanása és azonnali eltűnése, habár léte itt kevésbé megfogható, mint a monológokban, de a téma és környezet alapján mindenképp hozzá kötődik az alkotás. Nem más ez a mű, mint a verseskötet felütése, egy expozíció, mely rögtön megadja a helyszínt és az első impressziót. A fő kép a hal és annak különféle szervei („Helsingőr harcsabendő halbél-sikátorok”), valamint a vér, az éj és az idő. Az idő különös státuszban létezik, múlik, de valahogy mégsem, („és nem múlik az éj nem mert Helsingőr örök”), a város be van zárva az öröklétbe, a változatlanságba láncolva tengődik. Bergson francia filozófus időszemlélete jellemző a költeményre, ugyanis van egy objektív idő, ami bár telik, peregnek a percek, órák, napok, de a szubjektív, belső idő mégis megállt és nem mozdul, nem következik be semmilyen változás, fej6 Árpás Károly: What’s Hecuba to him, or he to Hecuba.... Baka István Helsingőr című verséről. In: Árpás Károly - Varga Magdolna: Kettős tükörben. Cikkek, tanulmányok, verselemzések Baka István életművéről. Szekszárd, 1998, Illyés Gyula Megyei Könyvtár.
