Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Kisistók Judit: "Yorick Pehotnij fogadott fivérek"
78 Új Dunatáj • 2010. március E kínok, a világ kínjai elleni védekezésként is lehet értelmezni maszkjait, ám ahogy Szőke Katalin idézi, Fried István3 és Fűzi László4 is kiemelik, hogy ezek a szerepek teszik Baka költészetét igazán személyessé. A személyesség okán hozzáfűzném, hogy az irodalmat kevéssé meghatározó blogszférába is beférkőzött Yorick alakja, mely webnapló főleg politikai témát boncolgat, Orwell antiutópisztikus, 1984-es világát hasonlítja a mai Magyarországhoz, valamint szélsőséges jobboldali nézetekről tesz tanúbizonyságot. Habár az igaz, hogy Baka István maga sem marad távol költészetében az aktuálpolitikai témáktól, ám a költő életművének szempontjából a blogger ténykedése tökéletesen indifferens és az egyetlen jelentékenyebb összekötő kapocs kettejük között csupán Yorick alakja. Ki is az a Yorick valójában és mi lehet az oka, hogy alakja ilyen népszerű a művészek körében? Foglalkozása szerint udvari bolond, amiből környezete azt a következtetést vonja le, hogy elmeháborodott, így nem is figyelnek rá. Ezzel ellentétben ő sokkal műveltebb, és jobban, átfogóbban látja a világot, mint bárki más. Igaz, ez nem zárja ki, hogy gyengeelméjű lenne, hiszen Jaspers5 filozófiáról írott tanulmányában is rámutat, hogy a gyermekeken kívül ők azok, akik a legőszintébben, legmélyebben képesek filozofálni, hiszen nem kötik őket a világ konvencióinak korlátái. A bolondság köntösébe bújtatott művészet és szókimondás teszi alakját vonzóvá. Yorick tehát egy vékony határmezsgyén mozog, és emiatti mellőzöttsége, meg nem értettsége kettősséget, visszásságot, sőt, ördögi kört hoz létre, megfogalmazódik a kérdés, hogy egyáltalán van-e értelme mindannak, amit Yorick tesz, van-e értelme fáradozásainak, hogy megértessen valami nagy igazságot az emberekkel, mely tudásnak ő kétségtelenül a birtokában van, ha szavai minden esetben süket fülekre találnak. Vagy esetleg a Jónás könyvének (Babits) példájára beszéde mégis termékeny talajra lel néhány elmében és lélekben? A helsingőri udvar kevéssé fogékony erre, ám az olvasó előtt nyitva áll ez a kapu. Ebből a szempontból Yorick egy, az előzőekben említett okok miatt erősen mellőzött tanítói szerepet is betölt, ezt a szándékát kitűnően példázza a költő Fortinbras című versében, melyre részletesebben kitérek a Yorick monológjai tárgyalásánál. A humor már létezésénél fogva sem idegen tőle, hiszen egyrészt Baka az ő jelmezét ölti magára, ő pedig sok esetben cserél szerepet Hamlettel. Ez a kettős szerepcsere, valamint az udvari bolond nyelvezete és mondandója a forrása a sorozatos öniróniának és sötét regiszterekben felcsendülő humorának, melyre egyáltalán nem az önfeledt szórakozás és szórakoztatás a jellemző, sokkal inkább a „széttárt kéz”, a tehetetlenség kesernyés iróniája. A bolond, őrült karaktere Bakánál feltűnik a 3 In: Fried István: Baka István hetvenkedő katonája (a tragikus Háry János). Jelenkor, 1995/6. 4 In: Kissné Lux Ilona. Filozófusok az emberről (Magister. 1993.) - Jaspers: Mi a filozófia? 5 In: Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos: Tarkovszkij. Budapest: Helikon, 1997. (220-227.O)
