Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Kisistók Judit: "Yorick Pehotnij fogadott fivérek"
Szárnypróbák Baka Istvánról • Kisistók Judit 77 Ezen a ponton érdemes tisztázni, hogy a költő és a lírai én nem egy és ugyanaz. A lírai én a poéta beszélő Marionett-bábuja, egy eszköz és egyben társ, amin keresztül ki tudja fejezni gondolatait, de bizonyos szempontból eggyé is válik vele. Nem ritka, hogy egy-egy alkotó (akárcsak Baka) több alteregóval is dolgozik, attól függően, hogy mondandóját milyen személyiségen keresztül tudja legtökéletesebben kifejezni. Ahogy ezen alakok személyisége más, úgy más problémákkal küzdenek, más foglalkoztatja őket - ezt a hatalmas élmény-és értékrend-mennyiséget fogja össze egy személyben maga a költő. Ezen állítás alapján kikristályosodik, hogy hogyan férhet meg egymás mellett az udvari bolond és az orosz gyalogos katona - Yorick nem kesereghet az orosz tél miatt, Sztyepan Pehotnij pedig nem háboroghat a dániai svéd uralom ellen, így más-más nézőpontból látják a világot és elég helyet biztosítanak egymás számára, tehát létjogosultságuk megkérdőjelezhetetlen. Együttesen ölelik fel a lírikus világnézetét és gondolati világát, tehát kizárólag minden alteregót figyelembe véve érthető meg egy életmű. Elsőként Yorickra térnék ki bővebben. Yorick, az udvari bolond karaktere azóta él az irodalomban és a köztudatban egyaránt, mióta szellemi atyja, William Shakespeare életet adott karakterének valamikor 1599 és 1601 közt (a pontos dátum mindmáig tisztázatlan). A Hamlet című tragédiában tűnik fel, mikor a sírásók a dán királyfi kezébe adják koponyáját, aki ez élmény hatására rádöbben, milyen múlandó is az élet és elhangzik a jól ismert mondat: „Szegény Yorick!” Az udvari bolond alakja azonban nem merült feledésbe a reneszánsz elmúltával. Sterne angol regényíró a 18. században egy két kötetes művön (Sentimental journey through France and Italy by Mr. Yorick) kívül S. Yorick néven két kötet prédikációt is megjelentetett. Egy századdal később, a 19. század második felében olasz tárca-és vezércikkíró Ferrigni, az olaszok egyik legkiválóbbika, akinek a nevéhez nem csak az fűződik, hogy részt vett az olasz szabadságharcban, sőt, egy darabig Garibaldi magántitkáraként is tevékenykedett, de az is, hogy álnevéül szintén a Yorickot választotta. A magyar irodalomban Kormos István fedezte fel magának a karaktert, amiről egyik kötetének címe, a Szegény Yorick is tanúskodik. Ahogy Szőke Katalin is említi2, Baka Kormos versének hatására kerül közelebb a shakespeare-i udvari bolond figurájához. Bakát több szál is fűzte költőtársához, egyrészt a személyes ismeretség, másrészt a tisztelet és csodálat a másik költészete iránt. Kettejük közt azonban feszítő ellentét húzódik meg: míg Kormos Istvánnak nincs szüksége szerepekre, mivel önéletrajzi legendát teremt, költészetének hőse puhán lebeg álom és valóság közt, addig Baka indulati lírát hoz létre, a testbe zártság, létezés kínjait intenzíven éli meg. 2 In: Szőke Katalin: Yorick pokla. Szerep és monológ. = Tiszatáj, 1998. július. 63-70. p. (www.baka.hu, utolsó letöltés: 2009. szept. 31.19.30)
