Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Szabó Judit Tünde: Yorick és Pehotnij Baka István két alteregójának jellemzése,összehasonlítása
Szárnypróbák Baka Istvánról • Szabó Judit Tünde 69 dolatmenetét, később pedig az egyre nagyobb összezavarodottság kifejezőeszközévé válik, hiszen Yorick egyre lejjebb csúszik az életben, a társadalmi ranglétrán (amin egyébként is érdekes pozíciót töltött be) és élete teljesen megváltozik a korábban megszokotthoz képest. A Tíz Év múlva című műben látjuk, hogy korábbi, Hamlet halála utáni viszonylagos jó pozíciója megszűnt, mert Fortinbras „humortalan lett”, nyilván az országában dúló belső feszültségek következtében. A régi, öregedő udvari bolondot immár csak besúgóként, kémként próbálja kihasználni, ám neki nagyon kellemetlen ez a szerep: egyrészt lénye ellen való ez a cselekedet, másrészt abszolút nem ér el sikereket ebben a feladatkörben, hiszen az emberek nem bíznak benne, gyanakodnak rá. A nyelvi és kulturális problémák egyre súlyosabbá válnak. Mindemellett az öregedés elhozta első testi jeleit is, érzése szerint a halál űz vele gúnyos tréfát, az időskorra jellemzően az alapvető testi funkcióival foglalkozik. Romantikus vonása a műnek, hogy visszaréved a múltba, mert bár az sem volt sokkal jobb, de legalább a kultúra és a művészet a saját anyanyelvén virágzott. A Yorick alkonya egyfajta összegzés, mely lezárja a monológok sorát, egy végső, rezignált önvallomás. A politika kisemmizte, a rendszerváltások eredményeképp teljesen perifériára szorult, nincstelenné vált. Korábbi vagyonából, becsületéből semmi sem maradt meg, csupán a művészi, költői öntudat élteti még: „...egykor a dán irodalmi nyelvet az én anekdotáim teremtették meg...”. Fortinbras is meghalt, így tovább nő az őt körülvevő magány - már egyáltalán nincs feladata ebben az új világban, idegen benne és nem tud többé alkalmazkodni - ezzel a gondolattal zárul le a kötet. Sztyepan Sztyepanovics Pehotnij - Baka István másik igazán fontos, vagy inkább személyes szerepe. Külön érdekesség, hogy ez az alak olyannyira sajátja Bakának, hogy gyakorlatilag a saját nevét viseli - oroszra fordítva, ugyanis a név gyalogost jelent. Ezzel valóban megkettőzi és szinte újrateremti önmagát. Az orosz származású Pehotnij költőként jelenik meg, az ő verseit olvashatjuk a Sztyepan Pehotnij testamentuma című kötetben, három füzetben. Baka ironikus játékossága újra megmutatkozik: létrehoz egy költőt a költőben. Szinte látni, ahogyan Baka István megírja Sztyepan Pehotnijt, aki maga is ír. Ez egyértelműen gyermeki és játékos, még a környezetét is be tudja csapni ezzel a karakterrel, mert olyan, mintha csak egy újabb orosz költőt fordítana: önmagából is gúnyt űz, már ebben az egyetlen választásában megjelent az önirónia is. A költő maszkja tehát itt egy másik költő, aki tulajdonképp önmaga. Mesteri játékrendezés. Ha Yorickkal kell összehasonlítanom ezt a figurát, mindenképpen sokkal kifinomultabb, árnyaltabb egyéniség. Maga a nyelvezet, melyet használ is sokkal fennköltebb, megfontoltabb, mégis megvan köztük az a hasonlóság, hogy mindketten a kíméletlen és kérlelhetetlen igazságra, a titkolt lényegre tapintanak rá: arra,
