Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Magyar Vivien: Baka István összetett istenképe
Szárnypróbák Baka Istvánról • Magyar Vivien 63 ban s a rákban/Mint a tehozzád esdeklő imákban”. Úgy érzi, hogy Istennel való viszonya mostanra harccá fajult, és minden erejével arra törekszik, hogy felülkerekedjen. Úgy gondolja, hogy ha elismeri, hogy létezik, akkor végre nem kell többet ezzel a kérdéssel foglalkoznia, akkor vége lesz ennek a kínlódásnak és teljesen szabad lehet, szabad még annak a gondolatától is, hogy valaki „felülről” irányítja: „S ha megtagadlak azzal adnék létet/Neked hát nem tagadlak s végre véged". De kiderül, hogy hiába minden igyekezete, mert helyzetét nem sikerült megoldania azzal, hogy elmarta magától az Urat: olyan üresség maradt utána, amit senki és semmi más nem pótolhat. Olyan sokat jelentett számára már csak a remény is, hogy van Isten, olyan jelentős támaszt nyújtott neki ez az apró lehetőség, hogy nem képes nélküle élni. Ugyanúgy, mint eddig, most is arra vár, hogy talán egyszer szertefoszlanák kételyei és képes lesz hinni. „Megszabadultam tőled mégis árvád / Vagyok Uram ki várva várva vár rád.” Összességében tehát keresésként jellemezhető Baka István istenképének kialakulási folyamata, a keresés szempontjából viszont nem szolgál pozitív eredménnyel. Talán azért nem találja meg soha, mert egy olyan Istent keres, akit szeretne megtalálni, aki olyan, mint amilyennek ő elképzelte, a valóság azonban nem igazolja egy ilyen Isten létezését. Saját bevallása szerint: „... én úgy nőttem fel, hogy nincs Isten. Teljesen ateista nevelésben részesültem” - ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy még halálának évében is azt állította: „Ma sem hiszek benne.”11 Felmerülhet az olvasókban, hogy ha soha nem hitt Istenben, akkor miért foglalkozott vele ennyit verseiben, hiszen költészetének jelentős részét képezik azok a versei, melyeknek Isten a tárgya. Legtalálóbban Ady Endre fogalmazta meg a választ erre a kérdésre, amikor a saját Isten-mítoszának kialakulásáról írt: „Szabadgondolkozó vagyok, de nem ismerek szebb szabadgondolkozást, mint az Istennel való nyugtalan és kritikus foglalkozást. Vagy-vagy: végre valaki vagy megtalálja, vagy véglegesen leszámol vele az emberi élet gyönyörű, elképzelhetetlen nagy megkönnyebbülésére.”11 12 11 Benyik György: Most, hogy Istenről beszélünk, Interjú Baka Istvánnal (1995. június 23.), Forrás, 28. évf., 1996. május, 19. oldal 12 Ady Endre: Isten az irodalomban, Nyugat, 1910. február 1.
