Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Magyar Vivien: Baka István összetett istenképe
52 Űj Dunatáj • 2010. MÁRCIUS terjeszti saját magára is; „Téged is, engem is szoborrá dermesztnek Isten kezei.” Ezzel a kijelentő modalitáséi mondattal fejezi ki rezignált beletörődését a sorsába, és tehetetlenségét az elnyomó hatalommal szemben. A szobor képe Lót bibliai történetét idézi, amelyben az Úr kénköves és tüzes esőt bocsát az égből (a csapás forrása is hasonlóságot mutat a verssel) Sodorna bűnös városára, Lót felesége pedig menekülés közben hátratekint a pusztuló városra, és sóbálvánnyá változik, mert nem fogadta meg az Úr angyalok által tolmácsolt parancsát. Isten büntetése lehet tehát az, hogy megbénít engedetlenségünkért. Ima című versében egyenesen félelmetes zsarnokként jeleníti meg a Mindenhatót: „...félve sandíts az égre éjjel! Megvakít a tábornok-isten ezernyi csillag rendjelével.” A fényes csillagok itt is, akár az Erdő, ERDŐben, Isten végeláthatatlan hatalmát szimbolizálják. Csillogásuk vakító, elviselhetetlen, az Úr nagysága elképzelhetetlen, határtalan. Ezeknek a soroknak azonban mégsem az a célja, hogy felmagasztalják, dicsőítsék az Urat, hiszen önkényuralmától szenvednek alárendeltjei, a „közlegények”. Kevélyen henceg tábornoki címével és rendjeleivel, melyek zsarnokoskodásának szimbólumai. Már ránézni is veszélyes, mindig tartani kell a megtorlástól. Kora-tavaszi éjszaka című versében ismét megjelenik a tábornok-Isten: „sisakrészeken keresztül bámul ránk a hold - Isten néz farkasszemet velem?”, fegyvere pedig ezúttal a „holdfény dárdája”. A Háborús téli ÉjszAKÁban, melyet a költő Ady Endre emlékének írt, szintén felsorakoznak a militáns létet jelző motívumok: a tábornoki vállrojtok, a csizmák és a katonaingek. A Tavaszdal című versben is egy katona-istent látunk, a költő által gyakran használt természeti jelenséggel, az esővel szemléltetve: „E földön Isten mellkasán leomló sodronying a zápor.” A Vörösmarty. 1850-ben az egész égbolt katonai uniformisba öltözik: „És megszállják az eget szürke egyenkabátos fellegek...”. Baljós hangulatot hoznak magukkal ezek a felhők, veszéllyel fenyegetnek, elnyomó hadi osztagként vonulnak be és takarják el az eget. „Zsandárköpenyként gyűretik a víz a szélben”, a katonai alakulathoz a természet minden jelensége csatlakozik, a földön és az égen egyaránt. A hadak élén pedig a tábornok-isten áll, háborúra készül az emberiség ellen, minden létező hatalmat a saját kezében akar tudni, így veszélyben forog az egyén szabadsága is. Az Isten balján című versében Ady is sonlóképpen mutatja be a teremtőt: „Az Isten hatalmas nagy úr, sötétség és világosrettenetes, zsarnok lakó: lelkűnkbe ezredévek hozták.” ’V látlak igazán, Uram! Ereid lövészárkok, piszkosul hömpölyög bennük a vér, két puskacsőtorkolat, fogaid sírkövek”, mondja Baka a Háborús téli éjmt okolja a háború borzalmaiért, amiért megengedi a szörnyű emenvedést és a halált. A „testrészeinek” felsorolásával az Úr eggyé
