Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Senkár Patrik: Földrajzi nevek előfordulása a történelmileg első szlovák regényben
44 Új Dunatáj • 2010. március valamit meghagyott volna, de a legtöbb dolgot el akarta törölni (pl. az egyházi elégtelenségeket, amelyek csak teher az ember számára). Kritikusan fogalmazott a korabeli egyházzal szemben. Élesen bírálta a templomokban uralkodó hamisságot. Hirdette a nemzeti nyelv szükségességét az egyházi szertartások során és tanácsokkal látta el az embereket, hogy viselkedjenek például a templomban (nagyobb tisztesség kellene a szentmise iránt, olyan amilyen például a görög misében van). René őszintén hitt abban, hogy javaslatai reálisak, megvalósíthatóak, s azok által az ember jobbá válik. Tanulmányom következő részében a regény szövegének elemzésével foglalkozom. Célom annak bemutatása, hogy mely földrajzi neveket használta Bajza regényében, s milyen összefüggésben. A regény komplexebb bemutatása, motívumainak elemzése a szlovák irodalomtörténet (már meglévő) részét alkotják. René a regény elején Van Stiphouttal elindul Velencéből (mai Olaszország) Tripolisba (mai Szíria). A vizek városából Parentiumon keresztül (mai Horvátország, tulajdonképp Parenzo kikötője az isztriai-félszigeten, Velencével szemben) elhagyják az Adriai-tengert (Torreto - a dalmát tengerpart környéke, Sala - mai Dugi Otok-sziget Sale városával a mai Horvátországban, Zara város - a mai Zadar a dalmát tengerparton, Balona - szárazföld északra Korfu szigetétől), Rodosz szigetét (mai Görögország) és Ciprust (mindkét sziget a Földközi-tenger keleti részén található, útban Szíria felé), s megérkeznek Tripolis de Soria kikötővárosába (mai Szíria). A tripolisi pasa palotájába kerülnek, ahol a pasa lánya Fatima gondoskodik róluk, akiről időközben kiderül, hogy René lánytestvére. Ezért megszöknek, de Aboris útonálló elrabolja a lányt hajójával. Bajza Jeruzsálem, Mekka és Medina városokról is említést tesz, melyeket nagy tisztelet övez - az emberek igazmondó esküjében szerepelnek. Mekka (az Arab-félsziget nyugati részében, Mohamed szülővárosa) még mint zarándokhely is szerepel a regényben, melyet a muzulmán vallás kötelezően ír elő hívei számára. Tripolis de Soria és Tripolis de Barbaria (város Észak-Afrikában) lakóit mint vendégszerető embereket jellemzi az író, leírást ad szokásaikról, de érzékelteti feljebbvalójuktól (pasájuktól) való félelmüket is. Az utazók elhagyják Tripolis de Soria városát, ahonnan a távoli mecsetek képe jelenik meg a számukra. Nemsokára ott találják magukat, ahol a Nílus a Földközi-tengerbe torkollik. René Egyiptomba kerül, ahol vadászok fogsásába esik (afrikainak nézik), elviszik Pelusium városába, majd Kairóba, s rabszolgának adják el. Bajza az egyiptomi főváros több nevét is említi (Tostat, Alkair, Mesr), s megemlíti Bostani (kerület), illetve Memfis csodaváros nevét is (Memfis az ókori Közép-Egyiptom fővárosa volt). Ott René hasonlóságot vél felfedezni az egyiptomi oszlopokban, melyeket a thébaiakhoz, illetve rómaiakhoz hasonlít. Megveszi őt egy kairói arab fia tanítójának,
