Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1. szám - Senkár Patrik: Földrajzi nevek előfordulása a történelmileg első szlovák regényben

Sf.nkár Patrik • Földrajzi nevek az első szlovák regényben

43

a szlovák irodalomtörténet (tulajdonképpen) ettől az alkotástól datálja a szó szoros értelmében vett szlovák irodalom kezdetét.

Tulajdonképpen Bajza alsodombói (Dőlne Dubové), majd üzbégi (Zbehy) plébános vetette fel először a nyugat-szlovákiai nyelvjárás irodalmi szintre emelésének igényét, de nem volt hozzá elég tudományos felkészültsége. Fiatal nagyszombati káplánként még az egyházi cenzúrával is összeütközésbe került.

Bajza élete végén Pozsonyban élt, nyolc éven át volt a Szent Márton Katedrális kanonokja (e funkcióba a szintén szlovák származású Rudnay érsek nevezte ki), s ezért ama templomban helyezték örök nyugalomra 1836 decemberében. Az ott található síremlék és emléktábla ma is őrzi emlékét.5

A regény első részének kiadása problémamentes, ám a második rész megjelentetése gondokba ütközik: az egyház leállítja a nyomtatást s a már meglévő példányokat bezúzatja. Maga a nyomdász Länderer (ha lehet mondani) még szomorúbb volt miatta mint az író, ám Bajza nagyvonalúan kifizette a keletkezett anyagi kárt. Szimpátiája elismeréseképpen a nyomdász egy nyomtatott példányt „megment“, s átadja Bajzának. Bajza sosem tudja meg, hogy sikerült Landerernek megmentenie egy példányt, hiszen az összes kinyomtatott könyvet bizottság előtt kellett megsemmisíteni. így csak néha-néha titokban olvashatott magának belőle, illetve hívőiknek abban a faluban, ahol abban az időben mint katolikus plébános szolgált (Üzbég - Zbehy).6 A mai napig a második rész kézirata nincs meg, csupán két kinyomtatott példány töredéke ismeretes.

A kellemetlen incidens után Bajza felhagyott a hasonló műfajú művek írásával, s csupán egyházi jellegű írásai jelentek meg, ám René története túlélte korát, a századokat, s ma is tud szólni az olvasóhoz.

A fentebb említett regény két részre tagolódik: az első részben a főhős külföldi útját kísérhetjük nyomon, a másodikban az otthoni kalandozások kerülnek előtérbe. Már az előszóban Bajza bemutatja a címszereplőt, aki „szerencsésen átélt sok esetet, útjai során hallott és látott sok tanulságot”.7 Utazásai során tehát sok valóságos esetet látott-hallott, leírást adott a kor szelleméről, az egyszerű emberek sorsáról. Gyakran használ kritikus hangot is, mellyel a korabeli rossz viszonyokra szerette volna felhívni a figyelmet. Beleavatkozott a kor társadalmi rendjébe (az író újító szándéka):

5 Lásd a 6-os számú mellékletet - Emléktábla Bajza végső nyughelyén, a pozsonyi Szent Márton Katedrálisban.

6 Ez az anekdota Jaroslav Rezník Túry do literatúry (Túrák az irodalomba) című kötetéből származik. Slovart kiadó, Bratislava 2001,62. oldal. Jozef Ignác Bajza életével és munkásságával a szerző ezen publikáció 111., 404. és 444. oldalán is foglalkozik.

7 A magyar fordítás S. P. munkája az 1970-es, mai szlovák nyelven írt eredetiből. Az oldalszám megjelölése ebben az esetben ebből a kiadásból való. BAJZA, Jozef Ignác: René mládenca príhody a skúsenosti. Transformoval Jozef Niiflansky. Bratislava, Tátrán 1970,9. oldal.