Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Sipőczné Miglierini Guiditta: A metarealitás és a hipervalóság Dovlatov Puskinland című kisregényében
Sipőczné M. Guiditta • A metarealitás és a hipervalóság Dovlatov ... 29 ságára...” Intenzív periódus... Cikkek... Egy folyóirat terve... A Godunov... A Cigányok... Könyvtár...”Én hamarost meghalok, de árnyam, szeretve „...És így tovább...” Egyszer csak hallom:- A pisztolyok igaziak?- Igazi párbajpisztoly-készlet Lepage-tól. Ugyanaz a hang:- Lepage-tól? Én azt hittem, Puskiné volt. A pisztolyok abból a korból valók - magyaráztam. A híres fegyverkészítő, Lepage műhelyében készültek. Puskin ismerte és szerette a jó fegyvereket. Ugyanilyen pisztolyai voltak neki is...-És a kaliberük?- Mi van a kaliberükkel?- Érdekel, hogy milyen kaliberüek.- Megfelelő kaliberüek - mondom.- Remek - nyugodott meg váratlanul a turista.”10 11 A dovlatovi narratíva bekúszik a puskini életműbe, az irónia meghökkentésre épülő alakzatát aknázza ki a főhős, amikor a Puskinland látogatóinak ostoba kérdéseire szinte képtelen értelmes válaszokat adni, megmutatja a felcserélhetőségét az idegen és a saját világ relativitásának. Ez a végsőkig kihúzott ironikus valóságviszony új megvilágításba helyezi a mesterségesen köréje kerített attitűd ekvivalenciáját, átértelmezve az azonosulás és a távolságtartás egymáshoz közelítését. A dovlatovi hős, Borisz Alihanov életének egy kétségbeesett szakaszában tehát - in médiás res-ként cseppenünk a szüzsébe - munkát vállal a Zapovednyikben, a Puskin Emlékházban. A kényszer szülte munkának Alihanov a szellemi és anyagi oldalát is pozitív módon értékeli (8 rubelt kapott naponta a csoportvezetésért), álszerénységét félretéve ítéletet is mond Puskinról és saját magáról. Az ítéletmondásnál Dovlatov igazi Puskin- és irodalomszeretete is megvillan, a kisregény legőszintébb mondatait adja Dovlatov Alihanov szájába: „Művei az erkölcs fölött állnak. Legyőzik az erkölcsiséget, sőt, a helyébe lépnek. Az imához, a természethez hasonlatosak... Persze, nem vagyok én irodalomtudós...”11 A Puskin-élménybe azonban óhatatlanul befészkeli magát az alkoholizmus, ami a főszereplő életének is tevékeny része, és meghatározza a kisregény szereplőinek mindennapjait. Az alkoholizmus olyan, az iróniára épülő váratlan alakzat, amely összekapcsolja Puskint és Alihanovot, de a már említett „szerzői kitérők” metanyelvi fordulatainak bő alkalmazása következtében a falusi szállásadó, Mihal Ivanics alko10 Szergej Dovlatov: Puskinland. Európa K., Bp. 2001. p. 62. 11 Szergej Dovlatov: Puskinland. Európa K., Bp. 2001. p. 63.
