Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Sipőczné Miglierini Guiditta: A metarealitás és a hipervalóság Dovlatov Puskinland című kisregényében
30 Üj Dunatáj • 2010. MÁRCIUS holos szlengjén jókat derülünk. Pedig Dovlatov ebbe a kipreparált narrációba nemcsak a hétköznapi prózanyelv, de az orosz valóság hű letérképezését, azaz a monolitikus szubjektumfelfogást is belekomponálta. így kettős, vagy még inkább hármas instanciaréteg keletkezik a szövegben. A Puskin-Alihanov párhuzam fikcionálttá válik, rávetődik a dovlatovi narráció, így a posztmodern textualitáshoz szokott olvasó is kénytelen többször elolvasni a kisregényt, hogy pontosan értse és megértse az író összetett szándékát az egymásra rakódott alakzatrétegekkel. „A másodrangú mondatrészeket Mihal Ivanics a lehető legteljesebb önkénnyel alkalmazta. Ami épp a nyelvére jött. Nem is beszélve a prepozíciókról, a módosító és az indulatszavakról. Ezeket ö maga alkotta csak úgy, menet közben. Beszéde a klasszikus zenéhez, az absztrakt festészethez vagy a ficsúrok dalaihoz hasonlított. Az érzelmek teljesen háttérbe szorították az értelmet. Mondjuk azt mondtam neki:- Misa, ideje volna leadnod legalább egy kis időre. Mire a válasz:- Eh, apicskuládába kék leáni...Reggel ajdesz egy ötöst, azt irány a krimovéra. A lóvém úgyis fagyasszák a baszományba. Leáni, na ne! Csak a kéne még... A lélek se vinne rá. Misa szövegei a remizovi iskola hangfestő elemeire emlékeztettek.”12 Ha figyelmesen olvassuk a puskini szövegeket, szembeötlő, hogy a nyelvi anyag „dinamizálása” formaképző elvre utal, a metrikai és kompozicionális metanyelvi funkciót egyszerre hozza létre és egyazon hiányjellel tudatosítja. Az Anyeginben is felfedezzük ezt a metrikai alakzatot (a főhős moldvai kalandozásának elhagyása), a Puskinland pedig bővelkedik ebben a textoriális szerkesztésben. A fabuláris elem mellőzése a szüzsé szintjének rejtett jelenlétére utal, a lényeges és lényegtelen múltbéli cselekményepizódok megkülönböztetése a jelen, illetve a jövő elbeszélői perspektíváját feltételezi, amely egyrészt leválasztja a hős előtörténetét, másrészt az elbeszélendő történéssel szemben egyfajta felfokozott olvasói elvárást hoz létre. A PusKiNLANüban kitűnő példa erre Tánya felbukkanása, akinek alakja nemcsak meghatározza a későbbi történéseket, de Tánya a lineáris kisregényi szerkesztési mód fókuszpontja is: megjelenése sietteti az eseményeket, Borisz, a férj, a felesége kézzelfogható valóságában döbben rá, hogy Tánya már régen nem tartozik hozzá és sosem tartozott hozzá igazán. 12 Szergej Dovlatov: Puskinland. Európa K., Bp. 2001. p. 66.
