Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1. szám - Sipőczné Miglierini Guiditta: A metarealitás és a hipervalóság Dovlatov Puskinland című kisregényében

Sipőczné M. Guiditta • A metarealitás és a hipervalóság Dovlatov ... 27

beesett paratextusra: sem dönteni, sem lebeszélni nem tudja a feleségét az ország elhagyásáról.

Amennyiben az ajánlást nem ragadjuk ki az utána következő szövegkörnyezetből, a puskini romantikus szüzsészerkezetnek lehetünk tanúi, nevezetesen, ahogyan a puskini stílus az egyezményes irodalmi kifejezésmóddal manifesztálódik, ugyanúgy értelmezhetjük a dovlatovi szövegszerkesztési módszert is. A már említett „lecsupaszítás” módszere élőnyelvi prózaként hat, beemelve a posztmodern textualitásba a kora és érett romantika metanyelvét. Ez a metanyelvi jelentésképzés orientálja az olvasót - mind Puskin, mind Dovlatov esetében - a hétköznapi olvasat felé és elsődleges narratív funkciója lesz a lineáris elbeszélői perspektívának.

A perspektívaváltásokat egységesítő és distancionáló keret a Puskinland második narratív funkciója. A mondatfűzés és a sortördelés kontrasztja nyíltabban vagy rejtettebben retorikai/elbeszélői fogásként végig jellemzi a kisregényt. Puskin, aki szerzőként nem azonosul a kritikai hangvételű attitűdformákkal, hanem a kor metanyelvén modellezi hőseit, narrációjában saját elbeszélői attitűdjét alkalmazta. Hatásos strófakompozíciók oppozíciós szerkesztésével írta meg az Anyegint, a strófák lexikája és köznyelvi hangvétele a prózához közelíti a verset, a ritmuskeret viszont parodizálja az események összefűzésének prózai logikáját, s a fabuláris meseszövést művi, mesterkélt formaként jeleníti meg. Ez a narratív funkció legtöbbször megtöri a linearitást, ami a nyelvi anyag dinamizálásával egyidejűleg tér-idő epikai szituációt jelez. Míg a lineáris elbeszélői perspektíva csak elvontan utal az epikai tér-időre, a nyelvi perspektívaváltás gyakran konkrét és plasztikus tér-időt asszociáltat.

Puskinnál ez így hangzik:

„S mikor jött lázas ifjúsága,

Sok bús és édes érzelem,

Sok vágy, s reménység szomjúsága,

Elcsapták Monsieur-t hirtelen.

Hősünk szabad. Ez drága napja Haját divat szerint ny Íratja És felvesz egy dandy-s ruhát,

S örül, világ, hogy végre lát”

(.Anyegin I. 4.)8

Az alihanovi narratíva a puskini narráció folytatása, Dovlatov is megtöri a linearitást, az Emlékhely egyidejűleg idézi térben és időben Puskin szellemét, még akkor is, ha a formafunkciót erősebb eszközökkel bontja meg:

8 Pálfi Ágnes: Puskin-elemzések. Akadémiai K„ Bp. 1997. p. 104.