Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1. szám - Sipőczné Miglierini Guiditta: A metarealitás és a hipervalóság Dovlatov Puskinland című kisregényében

Sipőczné M. Guiditta • A metarealitás és a hipervalóság Dovlatov ... 25

a látszatot akarja kelteni, hogy prózájában nyoma sincs az intellektuálisabb írásmódnak. Ezért a Puskinland egyes szövegrészei szinte súrolják a lektűri elvárásokat,a mulatságos jeleneteket mulatságos clownok csetlik-botlik keresztül, így hitetve el a figyelmetlen olvasóval a dovlatovi próza könnyedségét.

Szereplői is az életből „merítettek”, jópofák, kedvesek, szeretnek, gyűlölnek, azaz teljesen olyanok, mint az átlagember a századvégi, a vasfüggöny által elzárt kelet- európai világ országaiban. Ez a hipervalóság és metarealitás a dovlatovi szövegek sajátossága, ahol nem a valóság apró, vagy felnagyított elemei a fontosak, hanem a reáliák nyelvi megformáltsága, szöveghez tartozása.4

„Leültem egy ferde padra. Elővettem a toliamat mega noteszomat. Egy perc múlva eztfirkantottam le:

Édes körülöttem Puskinszkije Gori;

Nélküled ez is csak bú és unalom Korcs ebként kószálva e tájakon, bús szívem rettegve sorvadozik.

És így tovább.

Versem kissé a valóság elébe sietett. Puskinszkije Goriig volt még jó száz kilométer.

Bementem egy háztartási boltba. Vettem egy borítékot, amin Magellán képe volt. Valami okból megkérdeztem:- Nem tudja, mit keres ezen Magellán ?

Az eladó tűnődve válaszolt:- Tán meghalt. Vagy megkapta a Szovjetunió Hősét.. ,”5

A Puskinland önéletrajzi elemekkel teletűzdelt sorai belesimulnak a kisregény alapmotívumába, a fragmentumokban elbeszélt történetbe, ahol hitelét veszti a narráció, mely annyira igyekszik megfelelni a valóságnak, és ezzel egyben hiteltelenné is válik.

A szerepjátszás lehetősége a Puskinland motívumkészletében is jelen van, a sokszor anekdotikus történetek szervező elve kétségtelenül annak bizonygatása, hogy Dovlatov (Alihanov) Puskin nem képes elhagyni semmilyen körülmények között a hazáját. A szüzsé befejezetlensége kezelhető narrációs bravúrként, de a puskini életrajz ismeretében a dovlatovi narratíva a maga önreflexiójában hasonlatossá kíván válni a puskini életúthoz. Puskin, aki sosem hagyta el Oroszországot, így példamutató „Bronzlovas”-ként áll Dovlatov (Alihanov) előtt.

4 Az orosz irodalom története 1941 -tői napjainkig. Nemzeti Tk„ Bp. 2002. p. 258.

5 Szergej Dovlatov: Puskinland. Európa K„ Bp. 2001. p. 12.