Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Töttős Gábor: Szekszárd szülöttei műveiben
Töttős Gábor • Szekszárd szülöttei műveiben 77 Ne legyenek illúzióink: nem várta. Az egész ország által eseménynek tartott 50. születésnapjára mindössze egy táviratot kapott szülővárosától, bár ezt gyermeki örömmel mutatta. Kegyetlen idéznünk a kötetbe nem sorolt mű részletét az utolsó emberi szálak meglazulásáról. „Nem lovon, nem is úri bricskán, / csak demokratikus vasúton / jöttél öcsém vén vármegyédből / ahogy rendelte az alispán / ahogy kivánta a miniszter / elhagytad szép asszonyodat / fölbumliztál mogorva István.” A végtisztességre a várostól még ennyi sem jutott: a temetésen valamelyik beosztott hivatalnok jelent meg, ahelyett a vele egy évben született Vendel István polgármester helyett, aki egyébként a Babitsszőlő egy részét vette meg, s építtetett ott magának lakóház-tanyát... S az utókor megbecsülése? A halála hetében leírt kívánság, hogy nevezzenek el róla utcát, 1945-ben teljesült, de a következő évben majdnem összeomlott szülőháza. Ennek homlokára Csányi László - vagyis egy mindössze két éve idekerült irodalmi ambíciójú újságíró, MTI-tudósító - és Letenyei György, az Április 4 Kultúrház igazgatója magánkezdeményezéséből került emléktábla (az éppen ekkor felszámolt Kadarka utcai temetőből szerzett márványlap) 1954. december 17-én. S bár a két év múlva indult Sárköz című folyóirat sokat tett Babits kultuszáért, és 1958-ban nagy merészen iskolát is elneveztek róla, a hivatalos rosszallásnak még évekig nyomát találjuk. A későbbi nagyszerű szakértő és kutató, Rába Györgyi magyar irodalom története 1905-től 1919-ig című kötetben - az Akadémia kiadásában - 1965-ben az utolsó vallomásos műről még leírja: „Gondolataira, még a Szekszárdi kadarkát dicsőítő sorokra is ránehezedik egy-egy konzervatív eszme, különösen irredentizmusa.” Aztán ugyanettől a szerzőtől 1983-ban ugyanerről a műről már azt olvassuk: „A Szekszárdi kadarka a betegágyból visszamerengő Prousti emlékrajzása (és jellemzően időről időre önfényképezése) a szülőföld szőlődombjainak életéről, hangulatáról, lelki-szellemi légköréről...” Ekkorra azonban már a második szülőházi kiállítás is megnyílik, majd a fogalommá lett Mohayné Vendel Lucyka (a polgármester lánya!) után a Lovas Csilla rendezte mai is. Régóta Babits nevét viseli a Művelődési Központ, Kiss Kovács Gyula (többször meggyalázott) szobrával ellentétben országos elismerést vív Farkas Pál szülőház udvarán elhelyezett alkotása, s a születés 125. évfordulójára - sok más mellett - megjön a díszpolgári cím is: csak 75 évet késett...
