Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Fried István: Imagológia-komparatisztika
16 Üj Dunatáj • 2010. MÁRCIUS fogalmazódjon át az irodalomtudományban, mint a szerzők és olvasók összjátéka,9 amelynek során a horizont-összeolvadások és -szétválások mintegy azokat az alternatívákat is fölvillantják, amelyek a nemzeti ön-kép változásai során a történések egy változatát produkálják. A néppszichológiába utasította az imagológiát az a René Wellek,10 11 aki a prágai strukturalisták örökségét közvetítette az amerikai új kriticizmushoz, és a pozitivista meg a szellemtörténeti komparatisztikával szemben hangoztatott szkepszisét odáig fejlesztette, hogy az irodalomtörténet (és benne a komparatisztika) „bukásáról” elmélkedjék. Annyiban jogos volt a bírálat, hogy végül nem határozódott meg, minek a történetéről van szó, a művekéről, a szerzőkéiről, az „eszmék”-éről netán a csupán körvonalazott irányokéiról, de felvetődött - később - az a probléma is, mennyire „nemzetközi” az irodalomtudomány,11 illetőleg az „ideológiakritika” menynyire hasznosítható az imagológiai kutatások során. A leginkább eredményesnek ígérkező fordulatot a „kulturális fordulataként emlegetett (és a posztkoloniális elmélet nem egy elgondolását hasznosító) - nevezzük így - perspektíva-váltás hozta, részint azzal, hogy az interkulturalitás főbb téziseit az imagológiakutatásban is megfontolandónak hirdette, részint azzal, hogy, noha irodalomtudományi kérdésfelvetéseit megőrizte, tudomásul vette, hogy a zárt, önmagára visszautaló, csupán az „intrinsic approach”-ot alkalmazó módszer nem teszi lehetővé annak fölismerését és fölismertetését, miszerint az irodalom és (tágabb) kontextusa egymásra hatással van, és ez a hatástörténet tulajdonképpen egy alakulástörténetben szemlélhető. Ilyenformán népszerűsödött az a kézenfekvőnek tetsző tézis, hogy mind a saját, mind az idegen „konstrukció”, valamihez képest az, messze nem öröktől fogva, kontinuusan létező, érintetlen/érinthetetlen tényező. Éppen ellenkezőleg, saját és idegen csupán egymáshoz viszonyítva határozhatja meg pozícióit, amelyeknek mind külső, mind belső „történetük” más; ezúttal azt emelném ki, hogy irodalmi/kritikai álláspontok változásaival van szoros összefüggésben. S itt korántsem arról a jószándékú, humanista elkötelezettségről van szó, amely az első, majd a második világháborút követőleg körvonalazódott, és amely a komparatisztikában és így az imagológiában a népek közötti béke „tudományát” vélte fölfedezni;12 és az eszmék, motívumok stb. monogenézisét elvetve a poligenézissel gondolta eliminál-9 Daniel-Henri Pageaux: De l’image ä l’imaginaire. Colloquium Helveticum, No. 7.1988. 7-17.; Pavle Sekerus: Les Slaves du Sud dans le miroir fran<;ais (1800-1850). Beograd 2002. 10 René Wellek: Discriminations; further concepts of criticism. New Haven-London 1970.; U6: The Attack on Literature and other essays. Brighton 1982. 11 Lutz Danneberg et alia (szerk.): Wie International ist die Literaturwissenschaft: Methoden und Theoriediskussion in den Literaturwissenschaften [...] Stuttgart 1996. 12 Hugo Dyserinck: Komparatistik und Europaforschung. Perspektiven vergleichender Literatur- und Kulturwissenschaft. Bonn 1992.; Manfred S. Fischer: Nationale Images als Gegenstand vergleichender Literaturgeschichte. Untersuchungen zur Entstehung der komparatistischen Imagologie. Bonn 1981.
