Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Fáj Attila: Az ószövetségi és a babitsi Jónás - paradoxon logikai megoldása
Fáj Attila • Az ószövetségi és a babitsi Jónás-paradoxon logikai megoldása 41 struktúráját, amikor egyetlen állításba tömöríti: „Ninive gyalázatosságai megkövetelik pusztulását.” Szt. Tamással ellentétben viszont tény, hogy a hírül hozott üzenet valójában két állításból áll: „Még negyven nap (múlik el)”, „Ninive elpusztul”, melyet az „és” kötőszó kapcsol össze. Ebből a szempontból figyelemre méltó Descartes álláspontja.8 Elutasítja azt a véleményt, miszerint Isten be akarja csapni a ninivebelieket. Meggyőződése, hogy az említett fenyegetés feltételezés értelmű. Meggyőződését azzal támasztja alá, hogy Isten világos és pontos fogalma kizárja a csalárd, félrevezető szándékot. Igen ám, de ami Descartes számára idea clara et distincta - mondja Mersenne - nem ilyen, más gondolkodók számára. Ok megvannak győződve arról, hogy Isten különböző okoknál fogva, például nevelő szándékkal, néha kijátssza, „becsapja” az embereket.9 Mi több, tehetjük hozzá, az ígéret, „Még negyven nap és...” magában tekintve világosan tévesnek bizonyul, amikor ez idő leteltével mi sem történik. Más szavakkal: akár a Descartes-i igazság fogalmat használjuk, akár a mondat-logika {propositional logic, symbolic logic) igazság-kritériumát, ha az isteni üzenet két mondatát „és”-sel kötjük össze, továbbá az első mondat valójában igaznak bizonyul (mivel csakugyan lepereg a 40 nap), a második viszont tényleg téves lesz (mert a 40 nap valóságos elteltével a város épségben marad), a jóslat okvetlenül hamis. Egy kis táblázattal is bemutathatjuk, milyen értékeket vehet fel az eredeti jóslat két mondatának összekapcsolása az „és” kötőszóval. Jelöljük az első mondatot p-vel, a másodikat q-val. A kettő kapcsolatát, az „és”-t egy ponttal (.). A p alá írjuk az i (igaz), majd a t (téves) lehetséges értéket. A q alá sorjában ugyanezt a két értéket. A p és a q közt lévő pont alatt következnek azok az értékek, melyek a változó értékű p és q kapcsolatából jönnek létre. Mint mondtuk, az „és”-sel kapcsolt jóslat, úgyszintén valamennyi így kapcsolt állítás, csak akkor lesz igaz valójában, ha a két összekapcsolt mondat tényleg igaznak bizonyul. A fent említett esetben nyilván téves az isteni jóslat, mert bár igaz lett, hogy eltelt a negyven nap, de téves a pusztulása. Ábrázolva: p • q i i i t t t t i t t t
