Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Fáj Attila: Az ószövetségi és a babitsi Jónás - paradoxon logikai megoldása
40 Új Dunatáj • 2010. december kérdést és, bár kerülő úton, előjöttek egyfajta „logikus” megoldással. így tett Luther is, aki rendkívül szellemes módon igyekszik szabadulni a kérdéses paradoxon szorításától. Szerinte titkos szándékát, hogy a várost ne pusztítsa el, az Úr maga is elárulja. Nem a szűk értelemben vett üzenetében, hanem az egész Jónás könyveben. Mert e mű, mint minden bibliai szöveg, Isten üzenete. Ott pedig benne áll, hogy Isten eleve megmenekülésre szánta a várost. A szövegben Ninivét „Isten városának” nevezik (Jónás, 3, 3), ami Luther szerint azt jelenti, hogy a város Isten oltalma alatt áll, tehát nem pusztulhat el nyomorultan.3 Mind Spinoza, mind pedig a modern bibliakutatók egyhangúlag állítják, hogy a Luther által adott értelmezés nem áll helyt, mert ez a jelzős kapcsolat ott is és másutt is csupán annyit tesz: még Isten színe előtt is hatalmas nagy város. Ismerve a jelzőnek ezt az egyszerű funkcióját, Kálvin Luther értelmezését szellemesnek, de csaknem gyerekesnek minősíti („pueriliterfere”).4 Érdemes megjegyezni, hogy a Holt-tengeri tekercseken, jelesen a Háború szabályaiban szóló részben gyakran előfordul az említett jelzős szóhasználat („Isten hadserege”, „Isten tábora”, „Isten jelvényei” stb.)5 abban az értelemben, hogy az említett tárgyak a jelenben és a jövőben Isten oltalma alatt állnak. Ez a tény némileg Luthernek ad igazat, habár a szóhasználat visszavetítése a Jónás könyvének. koráig talán anakroniszmusnak vehető. Még szellemesebb Szent Ágoston megoldása. Azt állítja, hogy az isteni üzenet teljes mértékben megfelel a bekövetkezett eseményeknek. Ágoston értelmezése szerint az Úr megjósolta Ninive teljes fordulatát és csakugyan a város valóban teljesen átesett a pálforduláson („eversa est”).6 Más szóval a jóslat mindkét része megvalósult, tehát az üzenet igaznak bizonyult. Nyilván Ágoston az eversio kettős értelmét (gyökeres felfordulás, megtérés) használja ki. A szó kettős értelme, azaz fizikai és erkölcsi, némi alapot nyer az eredeti héber igében és annak görög és latin megfelelőjében. Ennek nyomában számos exegéta felhasználta ezt az ügyes magyarázatot. Ámde nyilvánvaló, hogy az Úr nem azért küldte prófétáját a bűnös városba, hogy ott megjósolja a benne élők megtérését. Üzenete valójában halálos fenyegetés volt. Aquinói Szent Tamás figyelmét a Ninivének küldött üzenetre összpontosítja. Mondhatnám, az eredetinek szűkített változatára. Meg van győződve, hogy !yAdhuc quadraginta dies et Ninive subvertetur” egyenértékű ezzel a mondattal: „Hoc merita ejus exigunt, ut subvertatur"\ a város „gyalázatossága megköveteli, hogy fenekestől felforgassák”. Tehát megjósolja a város pusztulását mint a lakosság züllöttségének következményét. Egy effajta jóslat, amely alacsonyabb rendű természeti és erkölcsi előzményekből következtet meghatározott eseményekre, könnyen lehet téves, mivel nem állít szükséges és elkerülhetetlen következményeket. Tehát Jónás jóslata a történet értelmében hamisnak bizonyul. Mint látjuk, Szent Tamás elhanyagolja az üzenet eredeti
