Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Fáj Attila: Az ószövetségi és a babitsi Jónás - paradoxon logikai megoldása
Fáj Attila AZ ÓSZÖVETSÉGI ÉS A BABITSIJÓNÁS-PARADOXON LOGIKAI MEGOLDÁSA Az ószövetségi Jónás könyvében (4, 1-2) az áll, hogy a próféta szégyenében és méltatlankodva, hogy olyan üzenetet hozott a niniveieknek, mely nem vált valóra, halált kér magának az Úristentől. Előzőleg ugyanis, annak ellenére, hogy érezte, az Isten majd megbocsát Izrael ádáz ellenségének, a hatalmas Ninivének, mégis kénytelen lesz elmenni oda és hirdetni az üzenetet: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” (3,4). Az isteni üzenet ellenére 40 napi várakozás után az események teljes mértékben meghazutolták a fenyegető jóslatot: a város lakói megtértek, és látva az általános bűnbánatot, az irgalmas Isten elállt eredeti szándékától, és nem csinált semmit. Jogos-e Jónás neheztelése Megbízója iránt? Az a tény, hogy a végzetes 40 nap után Ninive lakói sértetlenül maradtak, az üzenet nem bizonyult valóban hamisnak, hordozója hazugnak és csalónak az, aki őt küldte ? A problémát eddig különféle szempontból vizsgálták bibliakutatók és teológusok. Olykor nem találták kielégítőnek saját magyarázatukat és ismételt fontolóra vétel után később vagy másutt alternatív megoldásokat kínáltak. A századok folyamán felmerült megoldások közt azonban nem találunk egyetlen olyan változatot sem, amely szigorú értelemben logikai jellegű lett volna. Bár meggyőződésünk, hogy a végleges megoldást a logika nyújtja, mégpedig előzetes nyelvi elemzés után, vessünk most egy pillantást néhány kiemelkedő nyelvi, metafizikai, filozófiai megoldáskísérletre.1 Luther Márton és mások úgy vélik, hogy elutasítandó minden próbálkozás, amely logikus kapcsolatot keres az első isteni határozat (a város pusztulásra ítélése) és a második (a város megkímélése) között. Ugyanis megengedhetetlen hogy az ember tulajdon gyarló „bölcsességével” ítélje meg az abszolút öntörvényű Úristen nyilatkozatát, és behatoljon az isteni kegyelem titkába.2 Tüstént felmerül azonban egy ellenérv: ha az ésszerűen gondolkodó Isten emberszabásúnak látszik, méginkább ilyen a következetlen, vagy egyenesen ingatag Isten. Továbbá, ha hangsúlyozzuk, hogy nincsen semmiféle logikus kapcsolat Isten két határozata közt, sem pedig a büntetés elengedése és a bűnösök megtérése közt - így gondolta Luther -, kénytelenek vagyunk lemondani arról, hogy a város valamiképpen arra predesztinált, hogy elkerülje a végpusztulást, mivel a könyörületes Isten meg akarta menteni. Érdekes, hogy azok is, akik ezektől az ellentétes gondolatoktól serkentve előítéletből eleve elutasították a probléma logikus megoldását, még egyszer fontolóra vették a
