Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Sebők Melinda: Babits az amerikai irodalom áramában
Sebők Melinda • Babits az amerikai irodalom áramában 35 „Ah! Amerikába! Csak ott túl a tengeren, ott van az élet! Ah! Amerikába miért nem utazhatom én soha véled... Ott van az élet, a pénz, az öröm, s a kaland tere, küzdeni tér: [...]” A nagyvárosi líra legérettebb változata az amerikai lányszöktetés legendáját filmszerű technikával mozgófényképben pergetett képsor. A szabadvers jellegzetes stílusalakzataira (szabad mondatszerkesztés, gondolatritmus, párhuzamos szerkesztés, félsorismétlés) is kiváló példa a költemény. Az epikus keretbe foglalt vers sorainak szabad áradása, belső ritmusa, többszörös síkváltása az avantgárd hatástól nem mentes modern századeleji líra sajátos változata. Noha Babits kezdetben gyanakvással tekintett az izmusok hódolóira (erre bizonyíték Kassákkal folytatott vitája is), rá is hatással volt az avantgárd, ami jórészt Whitman fordításának köszönhető. Babits főként az 1920-as években enged a klasszikus forma szabályaiból, és az expresszionista-futurista líra hatásának köszönhetően maga is ír szabadverseket. A Hús-szigetek a kőtengerben című versén egyértelműen kimutatható a whitmani ihletés. A Villamos testet énekelem Whitman-költeményben szintén az emberi hús biológiai valósága és a természeti jelenségek csodája olvad eggyé himnikus költői vízióban. Bár a whitmani lírából ismert érzéki tapasztalatok egyes szám első személyű felsorolása (nézem, hallom, észreveszem, látom) inkább József Attila Eszméletére, gyakorol hatást: - „Hallom Amerika dalát” - írja Whitman - „ülök és nézem a világ minden bánatát... / Ülök és nézem mindezt az aljasságot, végtelem haláltusát, / És látom és hallom és hallgatok”, - mégis a versszubjektumnak ezek a tapasztalati észlelései Babits Szimfónia az írógép előtt című versében is megfigyelhetők: „Láttam billentyűket, kik égi olajért imádkoztak, s láttam billentyűket, kik nem tudták, mily szavakhoz kellenek”. Whitman híres fűszálmotívuma, melynek rendeltetése „Átfogni a tér s idő roppant birodalmait, / A fejlődést, a feltüremlőt, a növekvőt és a nemzedékeket” (A fűszálak értelme), Babits Esti kérdésiben is a világ körforgásának jelképévé válik. A lét értelmét kutató, a világ szépségeit csodáló, s mindennek az értelmére rákérdező - egyébként bergsoni ihletésű - filozofikus költemény a véget nem lelő idő múlásában az örök viszszatérést a whitmani fűszálmotívummal szimbolizálja: „vagy vedd példának a piciny fűszálat: miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?”
