Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Gintli Tibor: A Babits-líra viszonya a modernséghez
Gintli Tibor • A Babits-líra viszonya a modernséghez 23 A sokszínűség köteten belüli szerepét a versgyűjtemény címe írisznek, a szivárvány istennőjének nevével is kiemeli. A kötetbe gyűjtött versek valóban a változatosság érzetét keltik mind a tematika, mind a versforma tekintetében. Ókori síremléktől a mozifilmig sokféle tárgy bukkan fel, míg a metrikai sokszínűség az antik aszldepiádészi és szapphói strófától, a petrarcai szonetten, a magyaros verselésen át egészen a szabad verset idéző versformáig terjed. A sokféleség vagy egyformaság kérdésének hátterében számos filozófiai hatást tárt fel a kutatás. Az In Homtium szövege Hérakleitoszt idézi („nem lépsz be kétszer egy patakba”), a Himnusz Irishez Spinoza egyik gondolatát variálja („Szín a különség, különség az élet”), s Nietzsche hatása is számottevő a pogány politeizmus életörömét valló „új pogányság” szemléletmódjában. A különböző filozófiai inspirációkat a monizmus-pluralizmus-probléma kapcsolja közös kontextusba. Bár a szövegek esztétikai teljesítményének bemutatását tévedés lenne a megidézett bölcseleti elvek forrásainak azonosításával felcserélni, röviden mégis szót kell ejtenünk Schopenhauer hatásáról. A világ mint akarat és képzet (1818) című munkájának fő tézise szerint a jellegtelen és emberellenes életakarat azzal biztosítja fennmaradását, hogy vágyakat ébreszt az emberben azon képzetek iránt, melyeket eléje vetít. Bár a német bölcselő gondolatai más filozófiai inspirációkkal együtt fejtik ki hatásukat Babits első alkotói korszakában, mégis némiképp kiemelt figyelmet érdemelnek. A Himnusz Irishez szövege - amelynek metaforikája az egyféleség feketéjével a színek és a képek sokaságát állítja szembe - a sokféleség képhalmozó technikáját schopenhaueri fordulattal értelmezi: „Idézz fel nékem ezer égi képet / és földi képet, trilliót ha van, / sok földet, vizet, uj és régi népet, / idézz fel, szóval, teljes enmagaml A színek sokféleségét a vers zárlata „Mája fátyla”-ként metaforizálja, ismét Schopenhauer művére utalva. A kötet alapvető poétikai elve, amely a képek sokaságából építkező sokszínűséget az egyformaság monotóniájával állítja ellentétbe, a filozófiai inspirációk közül legközvetlenebbül a schopenhaueri gondolatokhoz kapcsolódik. A német szerző hatásának kiemelését a többi bölcseleti hatás közül a kötet egészének jellegét meghatározó poétikai konzekvenciái teszik indokolttá. A gyűjtemény belső összefüggésrendszerének másik kulcsszava, a vágy szintén egy schopenhaueri kategória újraértelmezésének tekinthető. Ha a fekete, a sötét, a szürkeség, a homály stb. motívumát a monizmus, míg a színgazdagságot, a képek sokaságára épülő mozgalmasságot a pluralizmus kategóriájához kötjük, s az előbbihez a lemondást, a „léttelen létet”, az utóbbihoz pedig a vágy intenzitását társítjuk, hozzávetőlegesen felvázoltuk a kötet tematikus szerkezetét. Mindezek után érdemes visszatérni arra a kérdésre, miként valósul meg a gyakorlatban a kötet legfőbb kompozíciós elve, az egyes versek jelentésének kontextusból fakadó radikális kitágítása. A Fekete ország szövegében kibomló vízió például a Himnusz Irishez
