Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Gintli Tibor: A Babits-líra viszonya a modernséghez
22 Új Dunatáj • 2010. december konzervatív voltát leginkább megtestesítő költőszerepet, a próféta szerepét a legkarakteresebben tematizálják, a versbeszéd vonatkozásában gyakran a modern költészet prózaszerűséget imitáló eljárásait is alkalmazzák: azaz a prófétaszerep gesztusai nem egyszer a szabad vers által inspirált eljárásokkal párosulnak. Itt jegyzem meg, hogy a próféta szereptől idegenkedő olvasói attitűd, amelyet ebben a szerepben a lírai én megingathatatlan erkölcsi tekintélyként történő pozicionálása irritál, talán nem vet számot kellő súllyal e költőszerep önironikus gesztusaival, s a versek beszédmódját jellemző groteszk hangoltsággal. A nyitott hagyománytudat mellett Babits első köteteinek költői nyelvét a lírai beszédmód személyességének visszafogása is a modernség egyik jellegzetes poétikai törekvéséhez kapcsolja. Babits ezen a téren részben Arany lírájából [Arany Jánoshoz), részben a parnasszista költészetből merített ösztönzést - akárcsak a francia romantika költői nyelvétől programszerűen távolodó Baudelaire. A személyesség korlátozásának tudatos megvalósítása terén, amelyet az imént említett mellett más szonettjei is [Szonettek-, Héphaisztosz) ars poeticaként fogalmaznak meg, Babits korai költészete közelebbi kapcsolatban áll az európai lírai modernséggel, mint a szubjektumot gyakran mitizáló Ady. A szubjektivitás korlátozásával függ össze a vers nyelvi megalkotottságának hangsúlyozása, a mívesség költői programja, amely többek között a görög kovácsisten hangján megszólaló szerepversben is megjelenik. A modern költészet érdeklődése A Romlás virágai megjelenése után nagyon intenzíven fordult a kötetkompozícióban rejlő lehetőségek felé. Mintegy a modernség egyik meghatározó jegyévé vált a verseskötetek szerkezetének gondos megtervezése, amelynek eredményeképpen a kötet maga is műalkotássá válik. Az alábbiakban Babits első kötetének példáján szeretném bemutatni e modern poétikai törekvés érvényre juttatását. A Levelek Iris koszorújából a kötetszerkesztésnek egy egészen sajátos, egyedi a változatát dolgozza ki. Míg Ady A Romlás virágai nyomán elterjedt kötetkompozíciós elveknek megfelelően tematikus ciklusok kialakításával igyekezett a kötet egészének a versekén túlmutató jelentést kölcsönözni, addig Babits egyedi kötetszerkezetet alakított ki. E kompozíció sajátszerűsége abban jelölhető meg, hogy érvényesülése elsősorban nem a versek sorrendjében vagy csoportosításában nyilvánul meg, hanem egy olyan globális összefüggésrendszer megteremtésében, melynek révén az egyes verseknek tulajdonítható jelentés merőben új rétegekkel bővül, olyanokkal, melyek a kötetszerkezettől eltekintő, önálló olvasás során aligha merülnének fel. A nyitó és záró versek alkotta „keret” kompozíciós jelentőségére már régen felhívta a figyelmet a recepció. E szövegek valóban fontos támpontot kínálnak a kötet szerkezetének értelmezéséhez alapvető kérdésekként a világ egy- vagy sokféleségének és a megismerés lehetőségének problémakörét vetve fel.
