Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Gintli Tibor: A Babits-líra viszonya a modernséghez
Gintli Tibor • A Babits-líra viszonya a modernséghez 21 Nem vonom kétségbe, hogy Babits hagyományfogalma a költészetének egy későbbi korszakában némiképp konzervatívabb, statikusabb formát öltött. A gazda bekeríti házát epikus hasonlata például sokkal inkább a védő, óvó megőrzés statikusságára épít, az időben nem a gazdagodás lehetőségét, hanem a fenyegetést látja. Kérdéses azonban, hogy Babits költészetének poétikája is igazolja-e az egyértelműen konzervatívvá váló hagyománytudatról szóló vélekedéseket. A Nyugtalanság völgye, valamint a Sziget és tenger versei gyakran a szabad vers inspiráló hatását mutatják. A költemények egy része szorosabb értelemben is szabad versnek tekinthető, nincs szabályos ritmusuk és rímelésük, soraik változó szótagszámúak {Éji út, Bár lenne a hangom tiszta..., Míg kesztyűddel és kalapoddal babrálsz). A Sziget és tenger kötetben ugyanakkor több olyan vers szerepel, amely az értékőrzésnek az életmű utolsó korszakában meghatározó jelentőségűvé váló programját előlegezi meg [Esti megérkezés; A jobbak elmaradnak; Vers, apostolokról; A sziget nem elég magas). Mindez azt jelzi, hogy sem az értékőrzés programja, sem az újklasszicizmus poétikai gyakorlata nem értelmezhető egyszerűen a hagyományos eljárásokhoz való visszatérésként, a poétika konzervatív fordulataként. Az utolsó alkotói pályaszakasz a középső korszak több poétikai sajátosságát megőrizte. Az istenek halnak, az ember él (1929) versei között több olyan olvasható, mely rímtelen, szabadvers-szerű, de metrikus szakaszokat tartalmazó formában íródott {Új mythológia; Kabátdobós, kalaphajítósí), s a rímtelen, szabályos ritmusú versek is visszautalnak e középső korszak poétikai megoldásaira {„Vén cigány”). Az utóbbi változatra a Versenyt az esztendőkkel! (1933) költeményei között is találunk példát {Az álom kivetett). Jóllehet a rímet és szabályos ritmust előtérbe helyező poétika az utolsó korszak lírájában uralkodóvá válik, még az ilyen típusú költeményeken is gyakran érződik az élőbeszédszerű dikció továbbélése. A vers próza felé mozdításának egyik gyakran alkalmazott eljárása az áthajlás. Az értékőrzés programját archaikus költői eljárásokkal (pl. epikus hasonlat, példázatszerűség) összekapcsoló vers, A gazda bekeríti házát éles - alárendelt szintagmák tagjait elválasztó - enjambementokat használ, hasonlóan a Mint a kutya silány házában és a Mint különös hírmondó... szövegéhez. A versmondatot különösen töredezetté teszik az olyan áthajlások, amelyek szót bontanak ketté. Az Introibo egyik sorvége összetett szó elő- és utótagját választja el egymástól: „akit magam előtt bocsátók mint arany- / ruhás királyt”. A „Vén cigány”ennék is erőteljesebben töri a versmondatot, még csak nem is morfémák határán metszi el a szóalakot: „Neked a zöngelem, mely ama legsze- / gényebb zöngedezőt enyhíti: méreg.” A szabályos metrikus vers dallamát meg-megtörő prozódia érvényesüléséről a szövegek öntúkröző gesztusai is beszámolnak. A kimondás nehézségét, a beszéd „dadogásszerű” jellegét az utolsó kötetek rendre szóba hozzák. A fenti példák alapján indokolhatóan vonható le az a következtetés, hogy azok a versek, melyek sokak számára a Babits-líra
