Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - H. Tóth Tibor: Újabb adalékok a Halotti Beszéd isa szavához
78 Új Dunatáj • 2009. március H. Tóth Tibor ÚJABB ADATOK A HALOTTI BESZÉD ISA SZAVÁHOZ 1. A 2003/2004-es tanév őszi félévében a szegedi egyetem főiskolai karán tartottam órákat helyettesként, többek között nyelvtörténeti szemináriumokat is vezettem korai szövegemlékeink tárgykörében. Az Árpád-kori szövegek között természetesen első helyen állt a Halotti Beszéd és Könyörgés tanulmányozása. A bizonytalan vagy vitatott esetekre, szavakra, jelenségekre külön is kitértünk. Mikor az isa szóval kapcsolatban a szó magyarázati nehézségei között döntő mozzanatként annak egyszeri előfordulását is megemlítettem (tudniillik hogy csupán a HB.-ből van rá példánk), egyik hallgatóm - Erdős Judit - jelezte, hogy otthonról ismeri a szót: szülei és a falubeliek közönségesen, mindennapi beszédükben használják. Noha maga a tény nem lepett meg, hallgatómat azonnal megkértem, következő hazautazása alkalmával próbáljon utánanézni a szó használati körének, jelentésének, szituációs értékének és - lehetőség szerint - elterjedtségének. így sikerült hitelt érdemlő adatokat gyűjteni az isa használatáról. - Később egy szakmai konferencia alkalmával kolozsvári kollegáktól tudtam meg, hogy az isa hétköznapi előfordulásáról Gálffy Mózes évtizedekkel korábban már publikált egy tanulmányt (Gálffy 1967)1, s ebben részletesen ismertette az erdélyi adatokat a származási hely és a szövegkörnyezet megadásával. Az írást Murádin László juttatta el hozzám másolatban, szíves segítségét ezúton is köszönöm. 2. Mint közismert, nyelvtörténeti irodalmunkban a szakemberek az fsával kapcsolatban joggal hivatkoznak annak HB.-beli elszigetelt megjelenésére, noha ott többször is felbukkan: isa, pur és homu vogymuk; isa, ki nopun emdül oz gyimilcstűl; isa, és nüm iggy ember múlhottya ez vermüt; isa, ménd ozhuzjáróv vogymuk (Mészöly Gedeon olvasata alapján: Mészöly 1956:111), hiszen mind a mai napig nincs az említett nyelvemléken kívül adatolva isa szavunk előfordulása. Annak élőnyelvi megjelenése szintén ismeretlen, tájszótáraink, kiadványaink nem tartalmazzák (vö. Szabó T. 1982). Ezért tekintjük isa szavunkat a magyar nyelv egyik kihalt elemének. Az adathiány, forráshiány miatt a szó jelentése (’bizony’; ’íme’; ’?’ stb.) és kiejtése körül (isa, isá, isa; icsa, icsá) is bizonytalanság van, s egyesek a HB.-ben való előfordulásaihoz is más-más értelmezéseket kapcsoltak (vö. Benkő 1980:290). Mindezekből adódóan az isa származtatása is teljesen bizonytalan (Bárczi Géza - előadásaiban - az idegen eredetet sem tartotta elvetendő feltevésnek; vö. Bárczi 1982: 35); a szó etimológiája 1 Maga a tény, hogy egy Kolozsváron publikált szakmai közlemény évtizedeken át ismeretlen maradhat a magyarországi szakemberek előtt (ezt mutatja, hogy a témával foglalkozó legújabb nyelvtörténeti munkák irodalomjegyzékei, hivatkozásai sem tartalmazzák a tanulmányt), meglepő és sajnálatos.
