Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Várady Zoltán: Tolna megye rövid története az államalapítástól a Rákóczi-szabadságharc végéig
8 Üj Dunatáj • 2009. OKTÓBER Dr.Várady Zoltán TOLNA MEGYE RÖVID TÖRTÉNETE AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC VÉGÉIG Későbbi megyénk földje a Duna-mente más vidékeihez hasonlóan a fejedelmi szállásterület része lett, így nem meglepő, ha helyneveink között erre utaló számos nyomot találunk. A fejedelmi családból Tarhos, Tevel, Tormás majd Koppány, Géza és Vajk hagyott emléket. Az Erdélyből Dunántúlra telepített Tétény-nemzetség tagjainak neve, Zombor, Gyula és Bonyha jelzik azt az időszakot, amikor István király kénytelen volt leszámolni anyai ági rokonaival, a gyula méltóság korábbi viselőivel. A fejedelmi központok körüli Szentgál nevek már a 973 után megkezdődött nyugati rítusú keresztény térítésre, a Sankt Gallen-nel való kapcsolatra utalnak. A Nyék, Kér, Keszi törzsnevek különféle helynevek összetevőiként az egykori fejedelmi kíséret szabad harcosaira utalhatnak, a megye északi részén besenyő csoportokat jelző településneveket találunk. Feltételezhető, hogy Szekszárd, Regöly és Koppány körzete István közvetlen rokonainak, Szár Szerindnek és Koppánynak lehettek a szállásai. A vármegye kialakítására Koppány legyőzése után került sor, a királyi koronával szimbolizált önálló állam létrehozásának keretében. Megyénk központja és névadója Tolna várispánsága lett, mely a későbbi megyésispánok székhelyeként sokáig királyi illetve királynéi birokban maradt. Szent István államalkotó tevékenysége egyházszervező munkával párosult. Megyénk egész területe a pécsi püspökség hatáskörébe tartozott, de a könnyebb és hatékonyabb irányítás megkövetelte kisebb egységek létrehozását is. így valamennyi egyházmegyében vármegyénként legalább egy, de többször kettő-három főesperességi körzetet szerveztek meg. Tolna vármegye keleti részén a vármegye székhelyén, Tolnán illetve nyugati részén az ősi földvárral rendelkező s már említett Regölyben alakult ki főesperességi központ. Határukat a Sió-Sárvíz-Szekszárd vonal jelölte ki. A kereszténység megerősítését szolgálták a bencés rend részére történt királyi adományok, amelyek néha egész udvarházak teljes szolgálónépére kiterjedtek. A pannonhalmi és pécsváradi apátságok birtokoltak megyénkben területet, tudunk a zalavári, a bakonybéli apátság, majd a veszprémvölgyi apácák érdekeltségéről. A megyén kívüli egyházi birtokosok sora természetesen még kibővíthető a pécsi püspökséggel, de Szent István utódai alatt voltak birtokai Tolna megyében a tihanyi apátságnak, később a dömösi prépostságnak és a fehérvári johannita kereszteseknek is.
